Az én hetem: Parti Nagy Lajosnál így hasít a NERhajó

7 perc

2020.06.21. 17:00

2020.06.21. 19:06

Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Parti Nagy Lajosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: gyász, kaspó, imperializmus, tűzijáték, viharszezon.

Kulcsszavak

Gyász (Jóformán 24 órán belül távozott a magyar vízilabdasport két legendája: Kárpáti György és Benedek Tibor. Nemcsak a sportág gyászol, hanem az egész ország.)

Kaspó (a veszélyhelyzet véget ért, nincs több napi sajtótájékoztató sem. Elköszönt tehát mindenkitől Müller Cecília tisztifőorvos is, aki egy interjúban elmondta: neki bizony tetszettek azok a mémek, amelyeken kaspóba ültetve ábrázolták a tájékoztatók szereplőit.)

Imperializmus (Nyugati, liberális imperializmus fenyegeti Magyarországot, illetve a magyar kormány törekvéseit, derült ki Orbán Viktor pénteki rádiós interjújából.)

Tűzijáték (Költsék a pénzt a Lánchídra, nem a tűzijátékra, követelik mind többen Budapesten. A kormány egyelőre azt mondja, még úgysincs döntés az augusztus 20-i programokról, meg aztán a fővárosnak van pénze, tudja állni a felújítás rá eső részét.)

Viharszezon (Amint az utóbbi években is többször, az idei nyár kezdetén is megérkeztek a viharok. Az elmúlt napokban többször is lecsaptak az ország különböző részein, olykor jókora károkat és fennakadásokat okozva.)

Nem tudni, a nyár odakinn történik meg vagy idebenn, esetleg nem is történik, hanem levődik csak, valami átkattan, és a vastag felhőpakolás alatt, illetve mögött nyár lesz, s én azon kapom magam, minden évben azon kapom, hogy leginkább csak vizet néznék, tengert, de az egy másik fejezet, kétszeres só, úgyhogy maradok az én hetemen a Dunánál.  Csütörtök délben 402 centiméter a vízállása, 3470 köbméter a vízhozama, vagyis az adott keresztszelvényen, fél kilométerrel a Lánchíd alatt, ennyi víz halad át másodpercenként. Az esős júniusban feldagadt kicsit, mint sárszínű, egyhangú krokodil tart Csepel, végső soron Sulina felé, ahol kezét-lábát szertecsapva belehömbörödik a Fekete Tengerbe. 

Az egész hét, mint valami szeszélyes véraláfutás. Lassan elmúlik a viharszezon, ez a szép, cserzett szó, ami praktikusan tűzoltók, kidőlt fák, szétázott pincék, bedugult csatornák. Múlt vasárnap már-már motorcsónakázom a Lehel úton, elég vacak megérezni az öreg Ford kerekeiben a bizonytalanságot, hogy tapadnak-e még vagy mindjárt úszni kezdenek, hajszálon múlik, leginkább a hang marad a fülemben, ahogy a surrogás megöblösödik.