Fűrésztelepről a fizika szakra – Elon Musk életútja, 3. rész
9 perc
2020.08.01. 17:00
Nagyon kevés olyan személyiséget találunk az egész történelemben, akinek hajthatatlansága és eredeti látásmódja lehetővé tette, hogy több iparágban is maradandót alkosson. A kevesek egyike, Elon Musk, elképesztő innovációkat kezdeményezett az elektromos autók, a kereskedelmi űrhajózás és a napelemes rendszerek területén. Sorozatunk végigköveti életútját a dél-afrikai gyermekkortól az üzleti élet csúcsáig.
Musk Kanadába költözése nem volt átgondolt lépés. Annyit tudott mindösszesen, hogy egy távoli nagybátyja Montrealban él. Egyszerűen felpattant egy repülőre, és remélte a legjobbakat. 1988 júniusában érkezett meg. A landolás után keresett egy telefonfülkét, és a tudakozón keresztül próbálta meg felkutatni a rokont. Mivel nem járt sikerrel, felhívta az édesanyját, aki azonban rossz hírrel szolgált. Kiderült, hogy a nagybácsi időközben Minnesotába költözött, vagyis Musknak nem volt hol megszállnia.
Anyja, Maye Musk rokonsága Kanada-szerte élt mindenfelé, Musk pedig úgy döntött, nekiáll szép sorban felkeresni őket. Száz dollárért vett egy egész országra érvényes buszjegyet, amellyel bárhol megszakíthatta az utazást, és úgy tervezte, az első állomás Saskatchewan lesz, nagyapja hajdani otthona. A 3 ezer km-es buszút után a 15 ezer lelkes Swift Currentben kötött ki.
A következő évben alkalmi munkákat vállalt Kanada különböző pontjain. Waldeck aprócska városában zöldséget gondozott az egyik rokon farmján, és a gabonatárolókból lapátolta ki a termést. Később a brit columbiai Vancouverben megtanult láncfűrésszel farönköket darabolni. A legnehezebb munkát a munkanélküli hivatalon keresztül kapta. A legjobban fizető munka után érdeklődött, s mint kiderült, ez nem volt más, mint 18 dolláros órabérért kitakarítani a közeli fűrészmalom fűtőházát.
Az ott végzett kemény munkáról így nyilatkozott: „Védőruhát kellett felvenni, majd beszuszakolódni egy kis alagútba, ahol épp csak elfért az ember. Aztán az iszapot és egyéb anyagokat, amelyek még mindig gőzölögtek a forróságtól, majd kilapátoltuk az egészet ugyanazon a lyukon, amelyen bemásztunk. Nem volt lazsálás. Fél óránál tovább nem is volt szabad bent maradni, mert az ember túlhevülhet és belehalhat.” A hét elején harminc emberrel kezdtek. A harmadik napra csak öten maradtak. A hét végén már csak Musk és két másik férfi dolgozott - ezzel a szerszámmal, amely ezen a 17 éves korában készült képen is látszik Elon Musk Twitter-oldalán.
(null)
(null)
Mialatt Musk megpróbált boldogulni Kanadában, az öccse, a húga és az édesanyja keresték a megoldást, hogyan juthatnának ki ők is. Amikor Kimbal és Elon végre viszontlátta egymást, kitartó és játékos természetük új erőre kapott. Elon 1989-ben beiratkozott az Ontario állambeli Kingstonban a Queen’s Egyetemre. (A Waterloo Egyetem ellenében választotta, mert úgy érezte, a Queen’sbe sokkal csinosabb lányok járnak.)
A tanulmányai mellett Elon Kimballal együtt rendszeresen olvasta az újságokat érdekes emberek után kutatva, akikkel szívesen megismerkednének. Ilyenkor egyszerűen rátelefonáltak az illetőre, és megkérdezték, ebédelne-e velük. Az áldozataik között volt a Toronto Blue Jays baseballcsapat marketingfőnöke, a Globe and Mail üzleti újságírója, illetve a Bank of Nova Scotia egyik felső vezetője, Peter Nicholson. Fél év kellett hozzá, hogy helyet kapjanak Nicholson naptárában, de a Musk fivérek vállalták a háromórás vonatozást, és a megbeszélt időben meg is jelentek.
A kanadai kitérő alatt alakult ki mély kapcsolat Elon és Justine Wilson között, aki szintén a Queen’sbe járt. A hosszú lábú, barna hajú Wilsonból csak úgy áradt a romantika és az érzékiség. Musk kiszúrta magának a kampuszon, és azonnal elhatározta, hogy valahogyan randira hívja. „Nagyon jól nézett ki – emlékezett vissza Musk. – Okos volt, nem hétköznapi észjárású. Fekete öves taekwondós, afféle bohém… Tudja, ő volt az egyetem dögös csaja.”