Szeretettel Nagy-Britanniából: Ki öli meg a nagyit?
Az egyértelmű, hogy Európában a koronavírus-járvány őszi felerősödésében a mindennapi élet nyári újranyitása volt a kulcs. A brit kormány szerint viszont a felelősség – szinte kizárólag – a fiatalokat terheli.
Képzeljük el azt, hogy a magyar kormány a vendéglátóegységek támogatásával milliókat vonz éttermekbe egy hónapon keresztül, az utcák megtelnek asztalokkal, majd pár nappal a program vége után Kásler Miklós elmegy a Kossuth rádióba, és azt mondja:
Ne öld meg a nagymamádat azzal, hogy elkapod a koronavírust!
Amilyen szürreálisnak hangzik, annyira valós a jelenet: a kivétel mindössze annyi, hogy Nagy-Britanniában játszódott le a közelmúltban.
Az Egyesült Királyságban 1,8 millióan dolgoznak a vendéglátásban, a koronavírus-járvány okozta leállásban világszerte ez volt az egyik legjobban érintett iparág. Annak érdekében, hogy az éttermek és bárok behozhassák a kiesett bevételeik legalább egy részét, a brit kormány Eat Out to Help Out (Menj el enni és segíts!) néven mentőprogramot hirdetett augusztusra.
Négy héten keresztül féláron ehettek és fogyaszthattak alkoholmentes italokat a vendégek fejenként 10 font (kb. 4000 forint) értékig, a költségek másik felét magára vállalta az államkincstár. A minden héten hétfőtől szerdáig tartó akcióhoz induláskor több mint 72 ezer vendéglátóipari egység csatlakozott, ez a szám a hónap végére 84 ezerre nőtt.
A Rishi Sunak pénzügyminiszter által sürgetett intézkedés azonnali sikert aratott: már az első héten tízmillió, augusztus utolsó hetére pedig összesen százmillió vendéget szolgáltak ki a program keretein belül. Az Eat Out to Help Out 522 millió fontba, átszámítva körülbelül 200 milliárd forintba került a brit adófizetőknek, ezzel egyidejűleg viszont az éttermek hatalmas forgalmat tudtak generálni, augusztus 31-én például az egy évvel korábbi foglalások 216 százalékát bonyolították le.