Orbán Viktor hálát adhat uralkodásáért Tölgyessy Péternek és Németh Miklósnak is
Nem nyerhette volna meg a parlamenti mandátumok kétharmadát 2010-ben a Fidesz, ha a rendszerváltás idején az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal vezetői másképp egyeznek meg az egyéni körzetekről és a pártlistákról az új választási törvényben.
Biztosan nem gondolta 1989. október 19-ének éjszakáján az új választási törvény tervezetén az utolsó simításokat végző Tölgyessy Péter, hogy ezzel egyszer még hozzásegít majd egy pártot a magyar jogállam teljes felforgatásához. Pedig ez történt. Az akkor végső formába öntött és másnap elfogadott törvény nélkül az Orbán Viktor vezette Fidesz nem szerezhetett volna kétharmadot 2010-ben a parlamentben.
Persze az alkotmányos többség létrejöttéhez nagyban hozzájárultak a 2002 utáni baloldali kormányok, de
Orbánnak technikailag mindenképp jól jött az a választási törvény, amely lehetővé tette, hogy a szavazatok felével a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát meg lehessen szerezni.
Amikor a közös ellenzék rést ütött a hatalom pajzsán
Harminc évvel ezelőtt az ellenzék számára hamar egyértelművé vált, hogy az állampárt hatalmát ellensúlyozó, egymást segítő koordináció elengedhetetlen. Megszületett az Ellenzéki Kerekasztal, ami egy idő után szögletessé változott. Az állampárt kénytelen volt egyenlő tárgyalófélként elfogadni az ellenzéket.
Persze ennél lényegesen rosszabb is lehetne a helyzet. Az MSZMP 1989 tavaszán olyannyira erősnek érezte magát, hogy a kizárólag egyéni választókerületekre épülő választási rendszer mellett kardoskodott. Ha ezt eléri, akkor a Fidesz tíz éve a parlamenti helyek több mint 95 százalékát besöpörte volna. Hogy végül mégsem az MSZMP tervezete lett 1990. március 25-én, a kommunista korszak utáni első, szabad parlamenti választáson az irányadó, az az állampárt és az ellenzék közti 1989-es tárgyalásoknak volt köszönhető.