A koronavírus-járvány európai megjelenésével és gyors terjedésével párhuzamosan fulladt káoszba az európai labdarúgás teljes versenyrendszere. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőinek visszavágóin például Liverpoolban telt ház előtt játszott fantasztikus hangulatú meccset a helyi csapat és a madridi Atletico, ugyanakkor Franciaországban üres lelátók előtt gyürkőztek a párizsiak és a dortmundiak, miközben a kizárt szurkolók ezrei a stadiont körülvevő utcákon szórakoztatták magukat. Másnap két meccset elhalasztottak, többet zárt kapuk mögött megrendeztek.
Volt, ahol már felfüggesztették a bajnokságot, máshol a nézők kizárásával próbálkoztak, de például
az angolok úgy tettek, mintha a szigetországban a járvány is a Brexit része lenne – kivonták magukat alóla.
Aztán kedden sem sikerült az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) korifeusainak átlépniük a saját árnyékukat: a válogatott versenyek döntőit egy évvel elhalasztották – különösen érzékenyen érint minket, hogy a részben magyar rendezésű EURO 2020-ból is 2021 lett –, de a klubversenyek befejezését még vizsgálják, tehát tovább tart a bizonytalanság.
Hogy történhetett mindez? Hogy mondhatott csődöt a futball európai döntési rendszere?
Padlón a sportvilág, közben készülni kellene az olimpiára
A labdarúgó-Európa-bajnokságot az idén már nem tartják meg, és veszélybe került a tokiói nyári olimpia megrendezése is a koronavírus-járvány miatt. A sporteseményeket világszerte törlik, ami mindenütt felborítja az aprólékosan egyeztetett menetrendet. A dánok már a múlt héten sejthettek valamit, amikor az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) lemondta a szállodaszobáit az idei Európa-bajnokság egyik helyszínéül szolgáló Koppenhágában.
