Miről árulkodik a szembogár? Hogyan lehet szemezéssel manipulálni?

Már pici babáknál is működik a pupillamimikri – jelentették be nemrég holland pszichológusok. Ez az a jelenség, amit mindenki átél, csak senki nem észlel: ha két, egymáshoz (fizikailag) közel álló ember egymás szemébe néz, a pupillájuk egy idő után szinkronban tágul és szűkül. Ez pedig nem csupán a felnőtteknél van így, hanem már a féléves csecsemőknél is – mutatták ki Mariska E. Kret és társai márciusban megjelent tanulmányukban. A Cognition and Emotion című szakfolyóiratban bemutatott kísérletben a babák szembogara ugyanúgy „visszatükrözte” a nekik mutatott szemeket, mint az idősebbeké, csak egy kicsit lassabban. Nem mellékesen ugyanebből a vizsgálatból azt is leszűrték, hogy ez az önkéntelen utánzás nemcsak ismerősök között jelentkezik, hanem teljesen ismeretlen, akár eltérő etnikumhoz tartozó emberek esetében is. Vagyis minden bizonnyal olyan ősi, egyetemes reflex ez, ami fontos szerepet játszik a humán kapcsolatépítésben – summázták a tudósok.

Azt már régóta sejtik, hogy a szem színét adó szivárványhártya (írisz) közepe nem pusztán egy – világosság, illetve sötétség hatására – táguló-szűkülő „lyuk”: számtalan információ (mint a beszélgetőpartner érzelmei) is kiolvasható belőle. Az utóbbi években megszaporodtak az ezzel kapcsolatos kutatások, és úgy találták, hogy a pupillának egyrészt meghatározó szerepe van két ember kapcsolatában, másrészt valóságos ablak az emberi agy működésére – foglalta össze a legújabb eredményeket Sylvie Chokron, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) pszichológus kutatója a Le Monde-ban. Kitágul az írisz közepe például akkor, amikor valaki nagyon éber, szellemi erőfeszítést végez, erősen figyel valamire vagy valakire.