A NER-ben a jog Orbán Viktor törvényerőre emelt akarata

„Nem lehet évezredek alatt kimunkált stabil jogelveket rövid távú politikai célokhoz igazítani” – ezt nem valamelyik mostani ellenzéki politikus mondta, hanem Orbán Viktor még 1991-ben. Aki amúgy csak visszhangozta Fidesz-alapító társa, Kövér László kijelentését, hogy ugyanis a pártállamban a jog a politika szolgálóleánya volt, s az 1989-ben színre lépett fiatal politikusoknak az a dolguk, hogy olyan világot teremtsenek, ahol a jog végre nem a politikát szolgálja.

Orbán Viktor hálát adhat uralkodásáért Tölgyessy Péternek és Németh Miklósnak is

Nem nyerhette volna meg a parlamenti mandátumok kétharmadát 2010-ben a Fidesz, ha a rendszerváltás idején az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal vezetői másképp egyeznek meg az egyéni körzetekről és a pártlistákról az új választási törvényben.

Nagyot fordult azóta a világ, az orbáni politika jó ideje azt a híres lenini elvet követi, amely szerint

a jog az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata.

Orbán demokráciaértelmezése szerint a választásokon győztes párt „a nép akaratát” közvetíti, ezért fékek és ellensúlyok nem korlátozhatják, alkotmányozó hatalomként tetszése szerint alakíthatja a jogi kereteket is.

A Fidesz ezen elgondolását támogató jogászok szerint ez a többségi demokráciának a westminsteri, angol típusú modellje, amely az abszolút parlamenti szuverenitás megvalósításának példája. Nem veszik azonban figyelembe, hogy ott több száz év alatt kialakult politikai kultúráról van szó, amelyben szokások és hagyományok rendszere állít korlátot a politikai hatalomnak. Nem véletlen, hogy Orbán rendre kikel a nyugati civilizáció ellen, hiszen annak egyik alapelve a joguralom, a kiszámítható jogbiztonság. Egy populista politikus viszont szükségszerűen nem tud együtt élni a jogállam intézményes rendjével, mert azt szükségtelen korlátozásként éli meg.