Futár, mázoló, villanyszerelő: mihez kezd egy idegenvezető, amikor nincs kit vezetni?

„Nem telik el úgy nap, hogy ne keserednék el” – meséli Marót Ádám [nyitóképünkön balra], akinek a koronavírus-járvány miatt villámgyorsan kellett szakmát váltania: idegenvezetőből futár lett. Kanadai, amerikai, ausztrál és angol utazókat kalauzolt Budapesten egészen 2020 márciusáig, amikor a turisták egyik napról a másikra eltűntek. „Szerencsém volt: az egyik boltnak épp nem volt embere, aki tekerje a teherkerékpárt, így kerültem oda.” Akkor még úgy készült, hogy ez – ahogyan a járványhelyzet is – átmeneti lesz, nem tart tovább két hónapnál, ennyi időre tökéletes választásnak tűnt. Arra számított, hogy hamar túl lesz az egészen, és még menthető a szezon.

Nyáron a határok meg is nyíltak, lehetett ismét utazni, dolgozni, az idegenvezetők látták megcsillanni a fényt az alagút végén. Mára kiderült, elhamarkodottan. Augusztus végén jött a második hullám, és vele az újabb bezárkózás. Sokaknak így maradt a pályamódosítás.

„Fél egyre megyek dolgozni, felpakolom a csomagokat, este 8-ig az utcán vagyok” – mondja Marót Ádám, aki ma már két futárcégnél is dolgozik, hogy megéljen. Egy műszakban átlagosan 40 kilométert teker, „felmenni a 35-40 kiló holmival a Gellérthegyre nem egyszerű”. Addig csinálja, amíg a térde és az idegei bírják.

„Mentálisan megterhelő, hogy utál az autós, és utál a gyalogos is.”