Amikor a kommunista élcsapat tagja írta le a sztálini terror valóságát, Kádárék a lektort büntették

A legmegbízhatóbb, látszólag minden gyanún felül álló káderekkel szemben még fokozottabb éberségre van szükség – vonta le az ősrégi bolsevik tanulságot a kádári apparátus az után, hogy 1970 végén a cenzúra hálóján átcsúszott egy munkásmozgalmi veterán, Sík Endre „politikailag hibás” memoárja. Ez az a kor, amikor a fogmosó tévémaci sem köphetett akármikor.

Amikor a kommunista élcsapat tagja írta le a sztálini terror valóságát, Kádárék a lektort büntették

„Az a revolverlövés, amely Kirovot megölte, két évtizedre megmérgezte a Szovjetunió légkörét.”

E duplafenekűen bátor – s egyben bátortalan – mondaton már 1970 karácsonyán elmerenghettek mindazon szerencsések, akik kézbe vehették a nyugalmazott külügyminiszter, Sík Endre memoárjának harmadik kötetét. Akik későn kapcsoltak, januárban már hiába keresték a könyvesbolti újdonságot, a Vihar a levelet... című művet a keleti légáramlat zúzdába röpítette. Ez akkoriban ugyan hétpecsétes titoknak számított, a „betiltásról” a hivatalos nyilvánosságban egy árva szó sem esett, a politika berkeiből kiszivárgott hírmorzsák nyomán azonban „mindenki” tudta, vagy legalábbis tudhatta, hogy „a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő veteránjaként” tisztelt diplomata ezúttal tabukat sértett.

Sík Endre: Vihar a levelet - az 1970-es változat borítója /// Megúszta a bezúzást

Részletekbe menően számolt be ugyanis arról a három évtizedről, amelyet abban a Szovjetunióban élt meg, ahová hadifogolyként került, s ahonnan mint a „harcban edzett”, rendíthetetlen kommunista élcsapat tagja tért vissza, kisebb meghurcolásokkal és folyamatos rettegésben átvészelve a sztálini terror „légkörmérgező” időszakát. „Szép, de valójában enyhe megfogalmazása annak, ami történt” – vont kései mérleget a szövegről 1988-as utószavában Milei György párttörténész, amikor a Zrínyi Kiadó „második, javított kiadásban” végre közread(hat)ta a memoárt.

Az 1988-as kiadás /// Megúszta a cenzúrát
Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?