A politikai közbeszéd egyik sztenderd szlogenje, hogy a politikai polarizáció (másképpen az ország kettéosztódása) növekszik, s döntően a kormánypárt megosztó politikájának köszönhető. Ebben az állításban implicite az is benne van, hogy amennyiben más lenne az ország élén (például a mai ellenzék), akkor ez a folyamat megállna, megfordulna, hiszen az ellenzék programja éppen a kettéosztottság felszámolása és a korábban volt konszenzuális demokrácia visszaállítása.
Nos, ahogy mondani szokták: jó lenne, ha jó lenne, de, sajnos, az a rossz hírem van, hogy
a polarizáció egy esetleges kormányváltással sem szűnne meg, sőt még nem is nagyon csökkenne.
A polarizáció mögött ugyanis nem – mint gondolni szokás – egy elitmagatartás áll. Nem arról van szó, hogy a Fidesz elitje gondolt egyet, és megelégelve a boldog békeidőket és a jól bevált konszenzuális demokráciát – egyszerűen megszüntette azt. A polarizáció mögött lényegesen mélyebb okok állnak, s talán egyszer érdemes lenne ezekről is beszélni.