Ezektől a számoktól retteghetnek a politikusok
Ha a gazdaság helyzete romlik, általában a kormányon lévő politikusok újraválasztási esélye is gyengül – de van-e erre bármilyen általános törvényszerűség? Közgazdászok, politológusok és statisztikusok egész sora kereste a választ arra: azonkívül, hogy nyilván gyengíti a hatalmon lévőket a gazdaság rossz teljesítménye, lehet-e modellezni, hogy mennyivel? Mondhatunk-e olyat, hogy ha 1 százalékponttal nő az infláció, akkor X százalékkal népszerűtlenebb lesz a kormánypárt? Egyáltalán, melyik mutatókat figyeljük?
Viszonylag ritka helyzet az, amikor egy téma egyik legtöbbet idézett kutatása azzal kezdődik, hogy vajon van-e értelme ennek az egésznek. Márpedig a gazdasági helyzet és a politikusok népszerűsége közötti kapcsolatot kutató Michael Berlemann és Sören Enkelmann a Lüneburgi Egyetemről épp ezzel nyitották a 2013-ban kiadott elemzésüket: több tucat elődjük vizsgálatait tettek be egy táblázatba 1970 és 2010 közöttről, és arra jutottak, hogy ezeknek a fele talált valamilyen összefüggést a gazdaság egy-egy mutatószáma és a kormányon lévők kedveltsége között, ami viszont sajnos azt is jelenti, hogy a másik fele nem.
Berlemannék azonban úgy gondolták, hogy nem a témafelvetés rossz, hanem a módszertan. Világos, hogy egy politikus vagy párt népszerűségét rengeteg dolog befolyásolja, nagyon bonyolult feladat olyan statisztikai modellt szerkeszteni, amivel a gazdaságon kívüli események hatását ki lehet szűrni, és azt mondani, mi lenne, ha minden más körülmény változatlan maradna és mondjuk csak az infláció nőne. Ők megpróbálkoztak egy ilyen modell elkészítésével, és arra jutottak, hogy – legalábbis az amerikai példáknál, amiket vizsgáltak – három gazdasági mutató van, amely statisztikailag értelmezhető összefüggést mutatott az évtizedek során az aktuális elnök népszerűségével. Ebből a háromból kettőt gyakorlatilag bárki eltalálna, ha minden előzetes kutakodás nélkül megkérdeznénk, mondja el a tippjét: az infláció, a munkanélküliség, és némi meglepetésre harmadikként a költségvetési hiány.
Két cambridge-i kutató, Harvey Palmer és Guy Whitten még 1999-ben gondolt arra: és mi van, ha nem is a gazdaság teljesítménye számít igazán, hanem az, hogy milyen a helyzet ahhoz képest, amit vártunk? Hiszen a megugró infláció vagy munkanélküliség önmagában is elég fájdalmas, de még rosszabb akkor, ha nem számítottunk rá. Ők az infláció példáját nézték meg, és arra jutottak: az amerikai elnökök népszerűségét nem önmagában a magas inflációs időszakok ásták alá, hanem a váratlan inflációs sokkok.
Jól gondolja meg, mibe fekteti pénzét magas infláció idején
Csúnyán elszállt a magyar infláció, ez pedig nemcsak akkor okozhat kellemetlen pillanatokat, amikor vásárolunk, hanem akkor is, amikor számba vesszük, mennyivel érnek kevesebbet a befektetéseink.