Tóta W.: Mi a baj Kínával?

Magyarországon a Kína-kérdés időszakosan kerül terítékre, leginkább akkor, amikor Orbán Viktor néhány százmilliárd erejéig eladja nekik a hazát, hol vasútépítés, hol egyetemalapítás keretében. Ezekről ő maga azt szokta mondani duzzogva, hogy tiszta hülye, aki a megtérülést egyáltalán felveti, ezek stratégiai ügyek.

Megkötötték a stratégiai megállapodást a Fudan budapesti campusáról

Soros vendégelőadást tartott a Fudanon 2009-ben, Barack Obama pedig egyszer részt vett egy diákfórumon, ahova a sanghaji egyetemről is érkeztek hallgatók - mutatta be a Magyar Nemzet.

A világban nyilván nem a mi bableveses románcunk a téma, de a felületesen tájékozódó polgár is észrevehette, hogy az utóbbi időben Kína kapja az ívet rendesen, csak nehéz már kiigazodni, hogy mi ebből a sorosista globalokraták rágalma, és mi az igazságmag. Mi is a gond a Kínai Népköztársasággal?

Hát lényegében és sajnálatosan, bármilyen nehéz is ezzel szembesülni, de konyhanyelven az vele a probléma, hogy náci.

Uh-oh. Súlyos szavak, noha a magyar törvény két rendszert nyilvánít bűnösnek, és ezek közül az egyiket a Kínai Kommunista Párt a nevében hordozza – bár ebben is hazudik. Szóval nekünk speciel nem olyan nagy ugrás ez.

Orbán áthelyezi a súlypontot: az orosz botrányok miatt Kínának árulja ki az országot

Kínai hitelből kínai vállalatok építhetnek kínai egyetemet Budapesten. A Fudan-projektnél látványosabban aligha jelezhetné Orbán Viktor, hogy a rizikóssá váló moszkvai kapcsolatokon némileg lazítva Peking előtt nyitja meg az országot.

Magától értetődik, hogy nem minden egyes kínai náci, illetve rossz ember. Több mint egymilliárd lélekről beszélünk, már csak azért is hülyeség volna a kormányuk alapján megítélni őket, mert szegényeknek nem áll módjukban megválasztani a vezetőiket.

No persze attól, hogy egy ország diktatúra, még nem lesz feltétlen náci. A Szovjetunió például még a sztálinizmus idején is ki tudta mozogni ezt. Oroszország sem demokrácia, ocsmány húzásaikkal és bűneikkel tele a padlás, de nem nácik.

Ugyanis faji alapú népirtást sem a sztálini Szovjetunió, sem a mai Oroszország nem követ el. Kína sem tett ilyet Mao vagy Teng idején, ma viszont igen.

Ujgurok százezrei, nők, idősek, gyerekek élnek az elmúlt években felhúzott kínai koncentrációs táborokban, ahol kényszermunkát végeznek, az erőszak minden formáját szenvedik el, és ezt a sorsot azért mérte rájuk a Kínai Kommunista Párt, mert ők ujgurnak születtek. A hszincsiangi internálótáborok létéről és természetéről túlélők, az ENSZ és hírszerzők jelentései számolnak be; Kína természetesen nem enged oda senkit. Az ujgurok elleni fellépést és az „átnevelőtáborok” létét egyébként nem tagadják, szerintük ez csupán terrorelhárító intézkedés, valami olyan alapon, hogy ha az ujgur lányokat nem vernék mindennap gumibottal nyomorékra, akkor esetleg terroristákat szülnének.

Népirtás-e, hogy Kínában kényszersterilizálják, lágerekbe zárják az ujgurokat?

Hét évtizedes tudományos és politikai viták után sem mindig egyértelmű, mit lehet genocídiumnak nevezni.

Ezt nagyon nehéz bármi másnak nevezni, mint nácizmusnak. A hitleri Németország pedig nem azért lett a történelem páriája, mert háborút indított vagy mert autoriter rendszer volt – olyan akadt előtte és utána is. Hanem mert ártatlanokat üldözött, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy megszülettek.

Az ujgurok amúgy türk nép. Legközelebbi rokonuknak a magyarokat tartják. A Türk Tanács azonban egyelőre hallgat róluk.

Nemegyszer fordult elő, hogy a szabad világnak tudomást kellett vennie egy-egy alapvetően gusztustalan, de nem elhanyagolható hatalomról. Tárgyalni a szovjetekkel, dél-amerikai diktatúrákkal, arab teokráciákkal. Minden szabálysértőre nincs elég erő és kapacitás. És volt, amikor gyenge kisállamok rákényszerültek, hogy együttműködjenek ilyen figurákkal. Velünk is megesett.

Magyarország ma nincs kényszerhelyzetben. Semmi sem kötelez minket arra, hogy felnyaljuk a padlót a kínai nácik előtt.

Mégis megtesszük: a kormány, amely hajléktalanokat etető civilek szuttyongatásáért is lehajol kicsinyes gonoszságában, Kínának elképesztő nagyvonalúsággal, semmi költséget nem kímélve udvarol. Elsőnek lenni ebben a sorban, az szégyen. Büszkén magasra emelt bárca: igen, mi vagyunk azok, akik nemcsak elfogadjuk, hogy Kína náci lett, hanem helyeseljük.

És erősítjük. Mi is hozzátesszük a magunkét, mi is szorítunk egyet az ujgurok nyakára hurkolt kötélen. Vérük rajtunk. Azt üzenjük, nincs semmi baj, lám, az Európai Unióban is tárt karokkal várják Kínát, a kémegyetemével, beteg rasszista ideológiájával együtt. Pedig Kína nem volt mindig ilyen. Még a maoizmus groteszk tombolásában sem süllyedt a nácik szintjére. Hszi Csin-ping volt az, aki náci birodalmat csinált jobb sorsra érdemes országából.

Hogy miért teszi ezt, arra nincs még megfejtés. Lehet, hogy épp a tarthatatlan és mindennap megtagadott kommunista ideológia helyére keres másikat, amely összetartja a birodalmat, és nem talált a rasszista sovinizmusnál jobbat. Nekünk most elég látni, hogy ehhez asszisztálunk, és hogy a náci nagyhatalmak kicsiny szolgái eddig sosem végezték jól. Mi például hatvan éve szabadkozunk, és irigyeljük a környező népeket, ahol legalább egy maréknyi partizán felvette a harcot.

Sport és politika: Atlantát már bojkottálják, és lehet, hogy majd Pekinget is

Amerikában felvetődött, hogy az ujgurok elnyomása miatt bojkottálni kellene a 2022-es pekingi téli olimpiát. Az USA Georgia államát viszont már büntetik a választási szabályok kisebbségellenes megváltoztatása miatt.

Talán egy kombinált ujgur és Tienanmen-múzeum jól mutatna a Fudan campusa mellett. Talán ideje lenne már most kijelölni a helyét, összegyűjteni a kutatókat és a kiállítási anyagokat, interaktív eszközöket, diorámákat. Hadd lássa minden kínai diák, aki nálunk tanul. Lássa, hogy nemcsak olyan ócska alakok voltak a világon és Magyarországon, mint a náci kollaboránsok. Hanem volt az a fehér inges fiú is, a tankok előtt, egyedül.

A szerző a HVG munkatársa

Borítóképünkön: rendőrjárőrök az éjszakai piacon Kínában, az ujgur autonóm területen