"Ukrajna lerohanása többszörösen jogsértő, ilyenkor a sajtó nem maradhat semleges"

8 perc

2022.03.12. 06:15

Az újságírás alapvetően demokratikus intézmény, és nem kell kellemetlenül éreznünk magunkat, ha részrehajló egy konfliktusban, amikor az egyik fél demokratikus alapjogokat tipor el – mondta a hvg.hu-nak Steven Buckley, a Nyugat-Angliai Egyetem (UWE) politikával és közösségi médiával foglalkozó kutatója. A szakember szerint a háború arra is lehetőséget teremt, hogy a társadalom és a média is önreflexiót gyakoroljon, és megkérdezze, miért bánt máshogy a közel-keleti menekültekkel, mint most az ukrajnaiakkal.

hvg.hu: Először tört ki háború a digitalizált, folyamatos, élő összeköttetésben lévő nyugati világ határán. Miben más az ukrajnai konfliktus a korábbi háborúkhoz képest, amelyeket nem tudott szünet nélkül közvetíteni a hagyományos és a közösségi média?

Steven Buckley: A legfontosabb különbség a hozzáférés, mind tartalomgyártói, mind felhasználói szempontból. Az ott lévők gyakorlatilag profi minőségben tudják felvenni, szerkeszteni és megosztani a történeteket, és ami ennél is fontosabb, hogy mindezt valós időben tehetik. Az általunk érzékelt különbségek ebből fakadnak:

sokkal közelebbinek és hitelesebbnek hatnak a felvételek arról a terrorról, ami Ukrajnában zajlik.

Az orosz-ukrán háborúról rengeteg titok kikerül a netre, időnként meglepően hamar

Minden idők legnyilvánosabb háborúja zajlik Ukrajnában: már amatőrök is sok információt szereznek, mióta minden hálózatba van kötve, mindent kamerák figyelnek a földön és az égen.

hvg.hu: Mennyire minősülnek ukrán propagandának az információk, amelyek a háborúból eljutnak hozzánk? Az teljesen világos, hogy a nyugati narratívák kit részesítenek előnyben, de meg lehet húzni a vonalat az áldozatok védelme és a pozitív, ámde hamis történetek között?

S.B.: Kétségtelenül kihívást jelent a sajtónak, hogy hogyan nyúljon hozzá az ukrajnai információkhoz, pláne, ha azok az ukrán kormánytól, vagy a hadseregtől érkeznek. Az újságírók természetesen ragaszkodnak az objektivitáshoz – miközben azt egyébként is szinte lehetetlen definiálni –, de amikor a Nyugat szemében Ukrajna a jófiú és Oroszország a rosszfiú, értelemszerű, hogy ki fog jobb fényben feltűnni. Ez csak akkor válik problémássá, amikor a szimpatikus narratívákat fals információkkal akarják fenntartani.

Azt viszont ne felejtsük el, hogy a nyugati újságírók elüldözésével Oroszország mindent megtett azért, hogy a híradások Ukrajnát részesítsék előnyben. Mégis, hogyan működhetnének azok a narratívák, amelyek el sem jutnak nyugatra?