Újra hegymenetben? Jól teljesített 2021-ben a nemzetközi műkereskedelem
A napokban megjelent a nemzetközi műtárgypiac elmúlt évi fejleményeinek legátfogóbb és világszerte legelfogadottabb krónikája és elemzése, mely szponzorai okán Art Basel & UBS Reportként ismert; valójában minden évben egy, a műpiaccal évtizedek óta foglalkozó ismert közgazdász, Clare McAndrew, illetve cége, az Arts Economics állítja össze.
A piac állapotáról természetesen menet közben is millió információ érkezik, ezek forrásai azonban többségükben maguk is a műpiac szereplői, akik saját üzleti érdekeik szerint szelektálnak az adatok és tények között, ezért híreik nem pótolhatják az átfogó, az elérhető adatok legszélesebb körére támaszkodó, független és tárgyilagos elemzéseket.
Mint minden, számokkal, adatokkal dolgozó elemzést, ezt a jelentést is érdemes a végén elkezdeni olvasni, hogy lássuk, milyen módszerekkel áll össze a következtetések levonását lehetővé tevő adatbázis.
A műkereskedelem csatornái közül még az aukciós piac esetében a legegyszerűbb a helyzet, hiszen az árverések általában nyilvánosak, eredményeiket több adatbázis rögzíti és az árverőházak többnyire még private sale üzletáguk összesített eredményeit is nyilvánosságra hozzák.
Ki mit mér?
Érdemes megjegyezni, hogy a különböző elemzések a tételek eltérő körét veszik számba; egyesek, így az Arprice Art Market Reportja például csak a képzőművészeti aukciókra figyel, míg mások, így az itt bemutatandó Art Basel & UBS Report az iparművészeti alkotásokra és a régiségekre is; ezért az olvasó a különböző jelentésekben gyakran eltérő számokat talál.
Jóval nehezebb az elemzők helyzete a műpiac másik nagy csatornája, a galériák és a műkereskedések esetében. Konkrét számok itt a legritkább esetben kerülnek nyilvánosságra; az elemzések alapvetően a piacon aktív cégek körében végzett felmérések eredményeire tudnak támaszkodni.