A háború kezdetéig minden összejönni látszott a magyar miniszterelnök szemszögéből: odahaza toronymagasan vezetett a közvélemény-kutatásokban, a Jaroslaw Kaczynskival, a lengyel Jog -és Igzságosság (PiS) párt elnökével alkotott véd- és dacszövetség megóvta „Brüsszel imperialista dührohamaitól”, és egyértelműen a V4-ek vezetőjének számított. Az orosz elnökkel fennálló különleges viszonya folytán kedvezményesen jutott hozzá az energiahordozókhoz, de jó kapcsolatokat alakított ki Pekinggel is, lásd a Budapest- Belgrád vasút korszerűsítését, valamint a Fudan Egyetem budapesti lerakatának tervét, Nyugaton Orbán új jobbos tömböt igyekezett tető alá hozni olyanokból, akik szintén úgy látják, hogy a nemzetet, a családot és az egyházat támadja a dekadens és engedékeny Nyugat. Délen pedig támogatta Dodik terveit Bosznia felbontására, ami elnyerte mind Putyin, mind Vucsics tetszését - vázolja a háború előtti helyzetet a Magyarországot jól ismeri szerző.
