Találkozik Putyinnal a német kancellár is
Olaf Scholz előbb az amerikai elnökhöz látogat, aztán az oroszhoz, Moszkvába.
Németország kevésbé üt meg harcias hangot az orosz–ukrán konfliktusban, mint az USA és sok NATO-tagország. Az ok a politikai közelmúltban és a történelemben, no meg a gazdasági érdekekben gyökerezik.
Korábbi kancellárjaik szellemét idézik mostanság a német szociáldemokraták (SPD). Helmut Schmidtét például, aki a második világháborúban a Wehrmacht főhadnagya volt, és aki szerint
még mindig jobb akár száz órát eredménytelenül tárgyalni, mint egy percig lőni.
Vagy Willy Brandtét, aki a hidegháborús szembenállás kellős közepén meghirdetett új keleti politikája, a változást a másikhoz közeledéssel elérni kívánó Ostpolitik révén alapozta meg a német újraegyesítés lehetőségét.
Olaf Scholz előbb az amerikai elnökhöz látogat, aztán az oroszhoz, Moszkvába.
A szellemidézés oka, hogy az SPD keresi a megfelelő válaszokat az orosz–ukrán konfliktusra. Mivel pedig ez a koalíciós német kormány legnagyobb pártja, s egyben a kancellárt, Olaf Scholzot adja, övé a követendő német külpolitika alakítása is. A gyakori hivatkozás Schmidtre és Brandtra azt mutatja, hogy az SPD szerint tárgyalni kell, minden lehetséges módon. Lehet, sőt kell is szankciókat kilátásba helyezni, ha az orosz csapatok mégis átlépnék az ukrán határt, ami az európai rend és egy szuverén ország függetlenségének megsértését jelentené. De fegyvert szállítani Ukrajnának, azt nem!
2022 óta tart az orosz-ukrán háború. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.