Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A vezércikk figyelemre méltó fordulópontnak nevezi, hogy az oroszok fejvesztve menekültek Harkiv közelében a váratlan ellentámadás elől. Az ukránok idáig kétségbeesetten védekeztek az invázió ellen, de most a fürgébb erő megfutamította a nehézkes ellenfelet. A háborúnak természetesen még messze nincs vége, ám az ellenoffenzíva újólag rávilágított, Vlagyimir Putyin mennyire katasztrofálisan elszámította magát. Abban bízott, hogy Ukrajna összeomlik, megadja magát, hogy az orosz haderő majd legázolja. Hát, nem.
Az ukránok pár nap alatt megszerezték Harkiv megye szinte egész területét, az orosz katonák, a lap tudósítóinak helyszíni jelentései szerint, eldobálták fegyvereiket, lopott bicikliken, civil ruhában igyekeztek egérutat nyerni, hátrahagytak hadfelszerelést, uniformist.
Fukuyama: Az orosz vereség az egész világon csapást mérhet az autokratákra
A Stanfordi Egyetem világhírű politológusa már márciusban kijelentette, hogy Oroszország vereségre van ítélve az Ukrajna elleni háborúban. Most pedig kifejezetten derűlátó, mivel úgy ítéli meg, hogy a friss orosz kudarc hatalmas lendület adhat a liberális demokráciának, ugyanakkor visszaveti a nyomuló tekintélyelvű rendszereket.
