Nem az ő háborújuk, szöknek előle a fiatalok – Muhammad Ali ma behúzna Putyinnak is
Változatos fegyvertárral küzdöttek egykor az amerikai sorkötelesek a vietnámi behívóparancs ellen. Köztük volt Muhammad Ali, minden idők egyik legnagyobb bokszolója. Moszkva most azt a következtetést is levonhatja, hogy a külföldre menekülők fele sosem tért haza.
„Miért kell a reményteli és ígéretekben gazdag földön született fiatal amerikaiaknak távoli vidéken küzdeniük, szenvedniük és olykor meghalniuk?” – foglalta össze egy aggódó anya korántsem költői kérdését Lyndon Johnson elnök 1965. július 28-i sajtótájékoztatója elején. A téma, mint abban az évben már sokadszor, annak megmagyarázása volt, mit keresnek az amerikaiak Vietnámban. Különösen azt volt nehéz megértetni a társadalommal, miért kell hadkötelesek behívásával több mint duplájára (majd később még népesebbre) növelni a harcoló egységek létszámát.
Akárcsak az Ukrajna elleni orosz agresszió menetében, egykor a vietnámi háborúban is (amelyben az amerikai katonai beavatkozás 1965-től 1973-ig tartott) fordulópontot jelentett, amikor a hivatásos állományt tapasztalatlan sorkötelesek tömegével akarták megtámogatni. A fordulat pedig egyik esetben sem elsősorban a harctéren, hanem a hátországban következett be, hiszen az érintett fiatalemberek igen nagy része vélekedett úgy, hogy nem óhajt ágyútöltelékként részt venni az egyébként is kétséges célokért folyó háborúban.
Más kérdés, hogy az USA-ban a hazafias szolgálatot megtagadóknak jóval nagyobb mozgástér adatott, mint napjaink Oroszországában. Számos szervezet, mozgalom és társaság alakult például arra, hogy muníciót kínáljon, milyen ürüggyel lehet halasztást vagy teljes felmentést kieszközölni a sorozóbizottság előtt.