Mi is van pontosan az EU jogállamisági eszköztárában, és hogyan (nem) használja?

Az Európai Unió nagy kihívással szembesült a 2010-es évek közepére, amikor két európai országban, Magyarországon és Lengyelországban a kormány módszeresen elkezdte aláásni a jogállamiságot és a demokráciát. Az Európai Uniónak lépnie kellett, hiszen alapszerződésében - amelynek betartására minden tagállam kötelezettséget vállalt - a demokrácia és jogállamiság alapvető értékek.

Persze nem ez volt az első és nem is az utolsó eset, hogy egyes országokban a jogállamisági normákkal nem összeegyeztethető jogszabályok születtek. Azonban a magyar és a lengyel kormányok az EU-ban korábban soha nem látott mértékben és gyorsasággal építettek le kulcsfontosságú demokratikus intézményeket, például a független bíróságokat, ügyészséget és médiát.

Nyilvánvalóan az Európai Uniónak, már csak az alapszerződés miatt is, fel kellett lépnie a demokrácia gyengítése és leépítése ellen. A probléma azonban az, hogy bár az Uniónak vannak régebbi és újobb eszközei a jogállamiság védelmére, a politikai akarat gyakran hiányzik mögülük. Laurent Pech, a Dublini Egyetem jogi dékánja és a CEU Demokrácia Intézetének kutatója segítségével vesszük sorra az EU jogállamisági eszköztárának legismertebb elemeit, és elemezzük, mennyire lehetnek hatékonyak.

• 7-es cikkely szerinti eljárás

A 7-es cikkely szerinti eljárás volt az első jelentősebb EU-s kiállás a demokrácia és jogállamiság mellett. Lengyelországgal szemben 2017-ben, míg Magyarországgal szemben 2018-ban indították meg a folyamatot. A 7-es cikkellyel azonban két jelentős probléma van. Először is, nem igazán tudjuk, hogy hová tart. A most futó két eljárás előtt soha nem volt példa a 7-es cikkely alkalmazására, így nincs példa befejezett eljárásra sem.