A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
"Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket, minden egyes esetben kivételekért harcoltunk, és sikerült is elérnünk mentesítéseket"
– hazudta Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggel a Kossuth rádióban. Nehéz ennél árnyaltabban fogalmazni, hiszen tényszerűen nem igaz, hogy Orbán ne szavazta volna meg az uniós szankciókat.
Érdekében áll viszont ezt mondani: a nemzeti kommunikációhoz bevetett panel szerint a "brüsszeli bürokraták" erőltették ránk ezeket a szankciókat. A kormánypropaganda pedig működik is szépen, a Political Capital elemzése szerint sikeresen hitették el a fideszesek felével, hogy Orbán Viktor nem szavazta meg az Oroszország elleni uniós szankciókat.
Van, amit egészen nagy körben, a társadalom többségével képesek voltak elhitetni – vagy minimum nem segítették az árnyalt gondolkodást –, ez pedig az, hogy az Európai Uniót jobban sújtják a szankciók hatásai, mint Oroszországot. (Azt, hogy az oroszoknak mennyire fáj, ebben a cikkben elemeztük hosszabban, azóta pedig már az orosz állami statisztikai hivatal el is ismerte, hogy recesszió van.)
Orbán már hónapok óta ostorozza az uniós büntetőintézkedéseket, azokat teljesen elhibázottnak tartja, és a magyar gazdasági bajok eredendőjeként tünteti fel. A különböző mentességeknél pedig azzal érvel, ez az ország gazdasági érdekeit szolgálja.
Kérdés azonban, hogy meddig beszélhetünk arról, hogy Orbán a szankcióellenességgel magyar nemzeti érdekeket képviseli, és honnan tűnik úgy, hogy már Putyinét.
