Szergej Loznyica filmjének legsötétebb jóslatát is felmúlja az ukránok elleni háború brutalitása

Megjövendölte az orosz–ukrán háborút, és sok szempontból magyarázattal is szolgál annak hátterére Szergej Loznyica ukrán rendező a négy éve készült, hátborzongató helyzeteket megörökítő, Donyeci történetek című filmjében, amely újra látható a magyar mozikban.

Szergej Loznyica filmjének legsötétebb jóslatát is felmúlja az ukránok elleni háború brutalitása

„Ha kell, Lvovig elmegyünk, aztán még tovább, Európába!” – így fenyegeti az orosz szeparatista katona a német újságírót Szergej Loznyica Donyeci történetek című filmjében. A film 2018-ban készült, elnyerte a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard válogatásának „legjobb rendező” díját, ezt az alkotást nevezte Ukrajna a 2019-es Oscar-díjra is.

Elismert és hiánypótló alkotás volt négy évvel ezelőtt is, de most, 2022-ben a szeparatista fent idézett mondata egészen másképp, szinte vérfagyasztóan hangzik. De nem csak ezt a jelenetet, a film egészét teljesen más megvilágításba helyezi, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. A Donyeci történetek megjósolta és sok szempontból meg is magyarázza a több mint egy hónapja tartó, szétbombázott, kiürült városok megdöbbentő látványa, többmilliós menekültáradat, humanitárius katasztrófa kísérte orosz–ukrán háborút.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?