HVG: Milyen aspektusból közelíti meg az előadásban Trianont?
Urbán András: Az eredendő emberi traumákat, tragikumot keressük Trianon összetett problémáján keresztül, amit nem lehet egyszerűen elintézni azzal, hogy fáj-e vagy nem, vagy azt várják-e tőlem, hogy fájjon. Keressük azokat az anakronisztikus momentumokat, amelyeket részben kisebbségi, részben itteni színészek a saját életükön keresztül tudnak megvilágítani. Iszonyú nehéz téma ez számomra, úgy érzem, mindent elmondtam már a magyarságomról, a magyar identitásomról. Úgy álltam hozzá, hogy már nemigen tudok ebben a témakörben mit mondani. Aztán a valóság elkezdett provokálni.
HVG: Mennyire viszonyulnak másképp Trianonhoz Magyarországon, mint a Vajdaságban?
