Magyarországon a fás területek fele nem alkalmas a fenntartható erdőgazdálkodásra

A Facebookon terjedő friss képek szerint már nem hiányoznak a fák a hírhedt nyírmártonfalvai lombkoronasétány mellől, de persze még jó pár évet kell várni arra, hogy megnőjenek a frissen ültetett csemeték – és az uniós pályázat keretein belül megvalósított fejlesztés valóban teljesítse eredeti célját –, talán többet is, mint a pályázatban kötelezően előírt ötéves fenntartási idő.

Az országszerte nagy figyelmet keltett létesítmény ügye azonban nemcsak az uniós pályázatokkal kapcsolatos visszaélésekre, hanem talán arra is ráirányította a figyelmet, hogy mi számít Magyarországon erdőnek. A gazdasági célú erdőből, kimondottan a pályázat elnyerése érdekében, közjóléti célú erdővé átminősített faültetvény ugyan jogilag az – még akkor is, ha éppen ki van vágva –, de ha az ökológiai szempontokat, az őshonos fajok meglétét, az ott menedéket találó növény- és állatfajok gazdagságát vagy épp a fenntarthatóságot nézzük, már nem igazán.

Már akkor vágásérett volt az erdő, amikor a lombkoronaösvényre pénzt kért a polgármester - Nyírmártonfalván jártunk

Már zúg a traktor és fúrja a lyukakat annak az erdőnek a hűlt helyén, ahol az elhíresült, fák nélküli lombkoronaösvény épült Nyírmártonfalva határában. A polgármester szerint minden jogszerű volt, az erdő akkor is erdő, ha ki van vágva. De mégis, mennyi értelme van lombkoronasétányokat létesíteni erdőnek kinéző monokultúrás faültetvényekben?

A kérdéses nemesnyáras ugyanis – amely már a kivágás előtt is ott tenyészett, és a polgármester tájékoztatása szerint ekként is telepítik újra – a többi monokultúrás, nem őshonos faültetvényhez hasonlóan problémás. Hiszen bár gyors megtérülésű befektetésnek ígérkezik, ökológiai és fenntarthatósági szempontból nem éppen előnyös.