Hogyan gyógyítsuk lelki sebeinket? – 5. rész: Tanulj a történetedből!
A kincugi a törött kerámia javításának ősi japán művészete, amelyben a mester arannyal vagy ezüsttel forrasztja össze a törésvonalak mentén a cserepeket. Így válik a rekonstruált műtárgy már nemcsak a törékenység, hanem az erő és a szépség szimbólumává is. Az önsegítő és kríziskezelési kalauz legfőbb üzenete, hogy a megpróbáltatásokban rejlő lehetőségek által mi magunk is erősebbé és szebbé válhatunk. Tomás Navarro pszichológus a kincugimesterek filozófiáját használva arra tanít, miként küzdhetjük le a nehézségeket és gyógyíthatjuk be lelki sebeinket. A Kincugi című könyvet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Szokei lehunyt szemmel, egyenként simította végig mind a hét cserepet. Miért törtél el? Ez volt a sorsod? Én voltam ügyetlen? Mit szeretnél nekem tanítani?
Semmi sem történik hiába, ha képes vagy tanulni belőle: abból, ami történt, és az általa okozott szenvedésből, fájdalomból egyaránt. De a tanulságot csak akkor vonhatod le, ha visszanézel, és áttekinted a történteket. Tudom, hogy ez fájdalmas lehet. Tudom, hogy a múltba nézés során újraéled az eseményt, és visszaemeled a tudatodba azt, amit oly sok fáradság árán száműztél onnan. Persze hogy könnyebb elfordítani a fejedet, szépítgetni a tényeket, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. De hidd el: a tagadás, az elfojtás, a takargatás nem segít, inkább csak ront a dolgokon.
Ha szörnyű és rettenetes volt, amin keresztülmentél, akkor át kell alakítanod az élményt, hogy megérthesd és el tudd viselni. De ez a művelet még nem segít levonni a tanulságokat. Most ismét szemügyre kell venned a tényeket, még egyszer utoljára, immár a rózsaszín és a fekete szűrők nélkül, látnod kell a valóságot úgy, ahogy volt, a valóságot, amely segít fejlődni és továbblépni. Ne menekülj a múlt elől, ne bujkálj, ne tégy úgy, mintha véget ért volna! Nézz vissza emelt fővel még egyszer, utoljára! Tanulnod kell a történtekből, hogy ne kelljen többé újraélned a szenvedést.