Amikor az ember „kijavítja a fotoszintézist” – itt vannak a genetikailag módosított szuperfák, de mire lehetnek jók?

A papírgyártás egyik legnagyobb paradoxona, hogy az újrahasznosítható, a természetben lebomló végtermék előállítása drága, energiaigényes és igencsak környezetszennyező folyamat. Ennek oka, hogy a fa sejtjeinek szilárdságát biztosító szerves polimert, a lignint igen nehéz elválasztani a cellulóztól. Az eljárás során a forgáccsá darált alapanyagot 170 Celsius-fokra kell hevíteni, és lúgokban (mérgező nátrium-hidroxidot, illetve nátrium-szulfidot tartalmazó oldatban) főzni, hogy puha papírpépet kapjanak. De a végeredményhez tartozik évente 170 millió tonna üvegházhatású gáz és sok millió tonna vegyszermaradvány is – a kivágott fákról és az elhasznált vízről nem beszélve.

A tudósokat már régóta foglalkoztatja ez a probléma, és az Észak-karolinai Állami Egyetem egy népes kutatócsapata (köztük egy magyar egyetemi tanárral, Peszlen Ilonával) nemrég új megoldással rukkolt elő a papírgyártás megkönnyítésére. Olyan nyárfákat nemesítettek, amelyekben akár 50 százalékkal kevesebb a lignin, így sokkal kisebb léptékű környezetszennyezés árán lehet kivonni belőlük a cellulózt – jelentették be nemrég a Science folyóiratban.