Pakisztánban a politikai válság és a gazdasági káosz miatt egyre inkább a tábornokoké a főszerep

Az előző kormányfők által Pakisztánban megtapasztalt sors jutott Imran Khan volt miniszterelnöknek is. A hadseregnél akkor jól fekvő politikust 2018-ban választották kormányfőnek, majd kiesett a tábornokok kegyeiből, és tavaly az ellenzéki pártok bizalmatlansági indítványa révén megbuktatták. A múlt héten pedig már csak a börtönből nézhette, hogy Sehbaz Sarif kormányfő lemondott, ezzel feloszlatta a parlamentet, és szombaton – az ellenzék vezetőjével egyetértve – ügyvezető kormányfőt jelölt.

Az új kormány fő feladata lesz a következő választás megszervezése, de könnyen előfordulhat, hogy az ideiglenes kabinet nem lesz annyira átmeneti.

Az alkotmány szerint Arif Alvi államfőnek 90 napon belül – azaz november elejéig – kellene ugyan kiírnia a választást, de a kormány kérhet halasztást, azaz elemzők inkább februárra várják a szavazást.

Ám a Sarif lemondása és a parlament feloszlatása előtti hetekben a képviselők által – jogászok szerint szabálytalan módon – elfogadott törvényekben a szokásosnál erősebb jogosítványokkal ruházták fel az ügyvezető kormányt, amely tárgyalhat a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Ennél is lényegesebb, hogy több vitatott törvény további jelentős hatalmat adott a hadsereg és a hírszerző szolgálatok kezébe, ami az amúgy is hibrid pakisztáni demokráciában még inkább a katonák felé billenti a mérleget.