Amikor a turistaszezon elején megérkeztek az első hírek a menetrendszerű görögországi erdőtüzekről, és főműsoridőben követhettük, hogyan menekülnek a lángok elől a magyar turisták is, kevesen sejtették, mennyire közeli, mennyire saját borzalmaink mutatkoznak meg. Kicsit borzongott a híradónéző, jó esetben kicsit sajnálkozott, majd folytatta a vacsoráját. Rosszabb esetben megállapította: minek ment oda, Görögbe', akinek most ilyen gyorsan cuccolnia kell a tűz elől?
Beletörődtek már az emberek ezekbe a természeti katasztrófákba, a világtörténelem legforróbb nyaráról, a rekordhőmérsékletekről szóló tudósításokba. Néha halljuk a harangokat félreverni, hogy a világjárvány, a legújabb háború, a feltartóztathatatlan ökokatasztrófa korában már nem mehet minden úgy, mint eddig. Le kell mondani például a levegőgyilkos, szeméttermelő, benzinfaló tömegturizmusról.
Fel kellene számolni az útjukba kerülő dolgokat letaroló, mindent pillanatnyi, önző vágyaiknak, illúzióiknak és a magamutogatásnak alárendelő utazó hordákat.
Tesznek az ingatlan- és albérleti árakra, a helyi értékekre, emberekre, viszonyokra, kultúrára. Ha tehetik, minél kevesebbet fizetnek, és minél többet vedelnek, zabálnak, utaznak, mert megtehetik.
A hőség ezen a nyáron a poklot idézi a Földön
Ahogy Magyarországon is a bőrünkön érezzük, minden korábbinál forróbb lehet az idei nyár az északi féltekén, Dél-Európában 50 fokhoz közeli hőmérsékletek lehetségesek. Szakértők az emisszió csökkentésén túl a felkészülést hangsúlyozzák.
