„Este tíz után ír rám fenyegetően az anyuka, hogy mit csináltam én az ő kislányával”
9 perc
2023.09.15. 04:30
Bár szinte közhely, hogy akkor lehet sikeres a gyerekek nevelése, ha a pedagógusok és a szülők kölcsönösen partnernek tekintik egymást, sokszor a partnerség helyett a bizalmatlanság jellemző a kapcsolatukra. Egyszerre jellemző, hogy alig van kommunikáció a felek között, és az, hogy ha van, akkor az a tanárok számára akár kifejezetten zavaró éjszakai vagy hétvégi telefonokat és üzeneteket is jelenthet.
„Kedves Anyuka! Peti nem figyelt az órán!” – írta be az ellenőrzőbe a tanárnéni. „Itthon meg nem ette meg a spenótot” – írta vissza neki az anyuka.
A szakállas vicc alapvetően arra épül, hogy mindig is döcögős volt a pedagógusok és a szülők közötti kommunikáció, mindkét fél a másikban kereste a hibát és a megoldást.
Ha nem is olyan súlyos a helyzet az oktatás e két alapszereplője közötti viszonyban Magyarországon, mint, mondjuk Dél-Koreában – ahol hetek óta százezernyi tanár tiltakozik az ellen, hogy a szülők a nap bármely órájában és hétvégén is bombázzák őket a panaszaikkal, és ha csak kikiáltják a pedagógust gyermekbántalmazóknak, azonnal felfüggeszthetik állásából –, de itt is egyre több tanár életét keseríti vagy legalábbis nehezíti meg ez a harmonikusnak nem mondható kapcsolat.
A gonosz tanár
Egy vidéki tanító kérdésünkre csak az utóbbi tanévből több olyan esetet idéz fel, ami miatt ma is összeszorul a gyomra, ha rágondol. Mint mondja, sokszor a 6-7 éves kisgyerek nem tudja reálisan elmondani mi bántja, mi történt, „csak a saját kis mesevilágába szőve úgy, hogy a tanár a gonosz, a másik gyerek is gonosz, és ő a jóság megtestesítője”.