Ezért gondolják azt, hogy Irán nyakig benne van az Izrael elleni támadásban

Egyelőre csak sajtóértesülések szólnak arról, hogy a Hamász október 7-i akciójának hónapokig tartó tervezésében Irán aktív szerepet vállalt. A The Wall Street Journal a Hamász és a Hezbollah magas rangú tagjaira hivatkozva írt arról már október 8-án, hogy az Iráni Forradalmi Gárda segítette a Hamászt.

A lap értesülése szerint augusztus óta a Gárda magas rangú tisztviselői – köztük a Qudsz Erők parancsnoka, Esmail Gháni és Hoszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter - kéthetente találkoztak a Hamásszal, a palesztin Iszlám Dzsiháddal és a libanoni központú Hezbollahhal, hogy a támadást megtervezzék. Eszerint Irán októberben adta meg a végső jóváhagyást az akcióhoz. Az amerikai lap által közölt cikk azonban sokakban kételyeket ébreszt. Például azért, mert nehezen hihető, hogy az iráni külügyminiszter, akinek a mozgását viszonylag könnyebb nyomon követni, mint egy illegalitásban élő terrorista lépéseit, miért venne részt efféle megbeszéléseken akár csak egyszer is.

Az is tisztázatlan egyelőre, hogy ha Irán keze tényleg benne volt a támadásban, akkor milyen mélyen volt benne. Csak jóváhagyta azt? Vagy segített a megtervezésben? Esetleg a végrehajtásban is részt vett? Ez legalább annyira homályos még, mint az, hogy az izraeli hírszerzésnek milyen információi lehettek a támadást megelőzően, bár a két kérdés akár össze is függhet. Ha ugyanis Irán tevékenyen segítette a Hamászt, az magyarázatot adhat arra, miért tudták a kelleténél is profibban titkolni az előkészületeket.

Hiába az izraeli hírszerzés csúcstechnológiája, ha a terroristák visszamennek a kőkorszakba

Kolosszális hírszerzési hiba vagy a politikai belharcok következménye, esetleg ezek egyvelege az oka, hogy a Hamász brutális támadást tudott intézni Izrael ellen? Egy biztos: az izraeli biztonsági szervek presztízse súlyosan sérült, és ismét bebizonyosodott, hogy a technológiai fölény a hírszerzésben sem csodaszer, ha a megszerzett információt nem tudják hatékonyan felhasználni.

Az is igaz ugyanakkor, hogy Irán már régóta támogatja a Hamászt, így a támadásért – akár nyújtott segítséget közvetlenül, akár nem – Teheránt mindenképpen felelősség terheli, legfeljebb annak mértéke vitatható.