Lengyelországban Tusk, Hollandiában Wilders futott be, meghalt Kissinger - Az év nemzetközi krónikája, 4. rész

Október 8.: Előretörő német szélsőjobb

A Németország két gazdag, konzervatív vezetésű nyugati tartományában tartott választáson megmaradt ugyan a keresztény uniópártok vezető szerepe – Bajorországban a CSU, Hessenben a CDU alakíthatott kormányt –, ám a legerősebb ellenzék pozíciójára tört elő a szélsőjobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD). Országosan az AfD már a júniusi felmérések szerint is megelőzte a szövetségi kormánykoalíciót vezető szociáldemokratákat (SPD), s a három egykori NDK-s tartományban jövőre esedékes választások megnyerésére is esélyes. Az SPD rosszul szerepelt a februári, megismételt berlini tartományi választáson is, így elvesztette a főváros kormányzó polgármesteri pozícióját.

Az SPD–Zöldek–szabaddemokraták (FDP) koalíciójára rájárt a rúd. A nyár elején a tervezett fűtés-korszerűsítési törvény okán csapott föl az elégedetlenség velük szemben, az év végén pedig azért kerültek bajba, mert az alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította a költségvetésen belül a koronavírus-járvány kezelésére felvett hitelből megmaradt rész átcsoportosítását. Így a már megtervezett büdzsében sok milliárd eurós lyuk keletkezett, s az év utolsó hetei is az ennek rendezése körüli, a koalíciós pártok közötti éles vitákkal teltek. Októberben, a gázai háború kitörése után Németország több nagyvárosában volt Izrael-ellenes tüntetés. A helyenként erőszakba torkolló megmozdulásokon többségükben muszlim országokból származó bevándorlók voltak a hangadók, ám esetenként baloldali aktivisták is csatlakoztak hozzájuk.