Az akkugyártáson túl: a hazai akkuhulladék feldolgozásának sincs sok haszna, de épp olyan veszélyes

Első ránézésre nem lógnak ki az uniós trendekből az Orbán-kormány erőltetett akkumulátoripari törekvései: az európai gyártás mind klímavédelmi, mind geopolitikai szempontból kiemelt cél. Csakhogy Magyarország nem a kínai befolyás visszaszorítására törekszik, sőt egyfajta hídszerepet tölt be a német autóipar és a jellemzően kínai akkugyártók között, ami ellentétes az EU által kitűzött stratégiai autonómiával – figyelmeztet Győrffy Dóra, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora a Külgazdaság című folyóiratban megjelent tanulmányában.

A környezetvédelmi szempontok pedig szinte fel sem merülnek: a nemzeti iparági stratégiában még a kockázatok között sem jelenik meg a környezetkárosítás veszélye, noha például a gödi Samsung-gyárnál a helyi civilek mérései egyértelműen kimutatták a talajvízben az akkugyártás során felhasznált, súlyosan rákkeltő, NMP nevű anyag jelenlétét.

A kormány azonban kizárólag a gazdasági szempontokat veszi figyelembe, amikor arra épít, hogy az akkumulátorok iránti igény globális növekedése miatt megéri a gyártókat idecsábítani, noha az országnak semmilyen komparatív előnye nincs más tagállamokkal szemben. A szerző egy korábbi tanulmányában már kimutatta: a hazai akkumulátorgyártás önmagában csekély megtérüléssel kecsegtet. Mostani írásában pedig azt is alaposan körbejárta, hogy az akkuhulladék újrahasznosítása még kevesebb haszonnal jár.