„Többek vagyunk, mint egy csapat, mi egy család vagyunk” – olvasható a Liberty Dunaújváros – korábbi nevén Dunaferr – honlapján, az új gazda, az indiai–brit Liberty Steel bemutatkozásában. Az utóbbi időszak eseményei alapján azonban kétséges, milyen szerepet szánnak a legújabb, magyarországi családtagnak. Az évkezdet annyiban reményteljes volt, hogy újraindították a termelést.
Igaz, a hagyományos környezetszennyező módon, kihasználva azt a lehetőséget, hogy a kormányhivatal nem bünteti meg őket. Ehelyett megelégszik a „kéménybe írt” vállalással, hogy mielőbb pótolják a hiányosságokat.
De ki is törődik ilyen apróságokkal, amikor a Liberty vezetői már azt vizionálják, hogy 2030-ra zöldtechnológiával gyártják az acélt, s az ehhez vezető első lépésként tavaly ősszel megállapodtak egy kínai elektromos kemence beszerzéséről?
A Liberty és a kínai CISDI szerződéskötése, látványos keretek közt, Nagy Márton miniszter színe előtt zajlott. A tárca a projekt támogatását helyezte kilátásba „az adminisztratív folyamatok megkönnyítése révén”, ami bármit jelenthet. A kormány eddig is rapid, testre szabott jogszabályokkal egyengette a Liberty útját odáig, hogy megvehesse a Dunaferr életképes, adósságoktól megtisztított részeit.
Olyannyira, hogy a vasmű jó eszközeire kiírt pályázatot a konkurencia szerint csak a Liberty nyerhette meg.
