Zene a hatalom füleinek, hogy az ellenzéki világ szerint vannak a jó civilek, és vannak a lejáratódott/lejáratott pártok és politikusok, melyektől jobb távolságot tartani. Vélemény.
„Igenis politizálunk” – mondta nemrég Törley Katalin, a Tanitanék Mozgalom hőse, az MKKP EP-listájának második helyezettje a 444-nek adott interjújában, amit nagy örömmel kezdtem olvasni, remélve, hogy végre kimondja valaki: vége a jó civilek vs. gonosz politikusok szembeállításának.
Ám sajnos csalódnom kellett.
Mert bár Törley hangsúlyozta, hogy „a politizálás” teljesen természetes egy civil részéről, hiába használja ezt a hatalom szitokszóként velük szemben, az interjú további részeiben már visszaköszönnek a civilekre aggatott téves sztereotípiák, amelyeknek láthatóan Törley is meg akar felelni. Ilyen például az a megfogalmazás, miszerint „a pártok tegyék a maguk dolgát a saját terepükön, és a civilek is tegyenek így a sajátjukon. A mostani kampányban viszont olyan együttműködésről van szó, ahol a Tanítanék megőrzi az autonómiáját, megőrzi az arcát, szervezetként vesz részt benne, és a saját ügyét fogja képviselni.” A Kutyapárt mellett pedig az az érve, hogy „jellegénél és a működésénél fogva sokkal inkább mozgalmi, civil jellegű szervezet”.
Kényszerhelyzetben van Orbán: Tusványoson újat és nagyot kell mondania, mint például egy vaskos jóléti csomag vagy egy népszavazás, emellett csak „kötelező elem” lehet Magyar Péter, az LMBTQ-emberek és az ukránok pocskondiázása. A Tisza elnöke sem dőlhet azért hátra: fel kell vennie a kesztyűt és kormányzóképességet is kell mutatnia.
Megy a találgatás a miniszterelnök szombati nagy bejelentéséről, a lehetőségekből egyet, úgy látszik, cáfolt.
Ruszin-Szendi Romulusz korrupciógyanús ügyeinek felelőséről is kérdeztünk a hadügyminisztert.
