Tóta W.: Miszlikelnök úr
A kegyelmi botrány a Fidesz szemszögéből mindenről szólt, csak az áldozatokról nem. A gyermekvédelem ügyében nem a karikás ostort meg a hentesbárdot kellene pörgetni, hanem kiépíteni és üzemeltetni az áldozatok védelmét, írja szerzőnk. Vélemény.
Elnök lecserélve, elbúcsúztatva, a pedofilügy mostanra már egyenesen a baloldal sara. Végig ott kúsztak-másztak a Sándor-palota szellőzőiben. Már csak a gyermekvédelem helyrebillentése van hátra. Nem fog menni.
Az irányt a miniszterelnök kijelölte, ez az elkövetők félbehasítását, illetve miszlikbe aprítását helyezi kilátásba, a recepttől függően: hamburgerhez vagdalt elkövető való. De csak amennyiben az ő unokáira vetnek szemet. Egyszerű állampolgárnak, pláne intézeti gyereknek a miszlik nem járható út, és egyébként is nehezen illeszthető az európai jogrendbe. Pedig a II. János Pál pápa tér alatt tök jól elférnének a darálók.
Három éve a gyermekvédelemről szól a politika. Ennek ürügyén háborúznak Brüsszellel, ezzel bélyegzik meg az ellenfeleiket, ezzel indokolják a hatalmukat: hogy ők, és csakis ők védik meg a gyerekeket. Ehhez képest most fognak hozzá az érdemi munkához – illetve úgy tesznek.
Az egyik rossz hír, hogy szigorításokkal ez nem fog menni. A másik, hogy sok pénzbe kerül. A harmadik pedig, hogy igazából ellenérdekeltek.