Karafiáth Orsolya Az én hetemben: Nevetni még szabad, és amíg alig látszik, hányan döglenek bele, addig minden megy tovább
4 perc
2024.03.03. 17:05
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most az elnöksorsból, a bankárharcból, a mutyipyrinből, a szembesülésből és a visszajátszásból kellett dolgoznia.
Elnöksors – Egy államfő tetteit, saját és családja előéletét sokkal tüzetesebben vizsgálják, mint másokét. Sulyok Tamás még hivatalba sem lépett, egy történész máris kellemetlen momentumot fedezett fel az apja múltjában, amit eddig maga az új elnök is inkább a legendáriumoknak megfelelően magyarázott.
Bankárkarc – Üzengetés tört ki Matolcsy György és Nagy Márton között, aki szerint az a jó, hogy a mai főnöke sokkal jobb, mint az előző főnöke, aki speciel Matolcsy Györgynek hívnak
Mutyipyrin – Erősen gyanús Rogán Antalék új terve, amivel központosítanák a gyógyszertárak egy részét. Az első gondolata mindenkinek az volt: a dohányboltok után alighanem jönnek a Nemzeti Patikák
Szembesülés – Egymás után derülnek ki az újabb és újabb gyermekek elleni visszaélések, ami azt jelzi, mennyire kevés figyelmet fordítottak a hatóságok az elmúlt években erre a roppant súlyos problémára.
Visszajátszás – Elindult a hvg360 új smorozata, amelyben írók, zenészek, újságírók, ismert személyiségek idézik fel Életük meccsét. Az első részben egy legendás román-magyar emléke tört ki kollégánkból.
Napok óta megy a fejemben a visszajátszás, nem tudom megszakítani. Látom a nyitott koporsót, a testet, az arcot. Keverednek a képek az utolsó bejelentkezéseivel, már akkor halotti maszknak tűnt az az arc. Egy velem pont egyidős férfié. És hiába olvasom az ukrán hírszerzés által kiderített tényeket, hogy Alekszej Navalnij természetes halállal (trombózis) halt meg, a halála minden volt, csak nem természetes. Utoljára talán Politkovszkaja halála viselt meg ennyire, az ő arca is (noha őt nem láthattuk holtában) előttem van. Őt 2006-ban, október hetedikén lőtték le, a házának a liftjében. Könyve, az Orosz napló örök tanúja marad a putyini rémvilágnak, és a monodráma, ami a Katonában megy Fullajtár Andrea előadásában, méltó tisztelgés az emléke előtt. Tavaly októberben, a lányának, Verának a könyve is megjelent Politkovszkajáról.
De hiába látjuk az igazság arcait, hiába üti át a propagandaszólamokat, nem számít. Minden megtörténik újra.