„Az embernek vállalnia kell a sorsát” – vallotta Sulyok elnök, de nem tisztázza, miért nem mondott igazat apjáról

„Azt tartom a legfontosabbnak, hogy ha az ember vállalja saját sorsát, akkor szabad tud lenni. Ha nem vállalja, akkor egész életében azon töpreng, hogy adott körülmények között miért volt gyáva” – mondta Sulyok Tamás a kolozsvári Krónika című napilapnak adott tavalyi interjújában. Ugyanebben a cikkben szerepelt az az apjáról szóló történet is, amelyről azóta történészek bizonyították – elsőként Karsai László a hvg360-on –, hogy egy része minden valóságalapot nélkülöz, más részei pedig úgy biztosan nem történhettek meg, ahogyan azt az azóta köztársasági elnökké választott Sulyok előadta. Utóbbi azóta sem szólalt meg az ügyben, kedden reggel úgy lépett hivatalba, hogy nem tartotta szükségesnek tisztázni azt a többek által feltett kérdést: tudott-e az apja nemzetiszocialista múltjáról?

Az akkor még alkotmánybírósági elnök Sulyok 2023-as beszámolója szerint apját, Sulyok László ügyvédet 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, mert válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan székesfehérvári asszony ügyét, akinek a férje később városi párttitkár lett. Az általa csak bosszúként emlegetett ítéletet az apja szerinte úgy tudta elkerülni, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált, papírok nélkül. Majd az 1950-es évek közepén hirtelen papírokhoz jutott, s akkortól minden következmény nélkül élte tovább az életét. A már első hallásra is hihetetlennek tűnő história felkeltette a korral foglalkozó történészek figyelmét. A népbíróság által halálra ítélt emberek neve ugyanis ismert volt a korszak kutatóinak körében, ilyen nevű emberrel szembeni ítéletről azonban nem tudtak. Az pedig, hogy egy halálra ítélt hirtelen előkerül, majd személyi okmányokra tesz szert anélkül, hogy számonkérnék egy évtizednyi bujkálását, finoman szólva sem nevezhető a Rákosi-rendszerben mindennaposnak.