Balizs Benedek: Amikor tízmillió magyar bepiszkálta, pöckölte, tuszkolta – a 2016-os Ausztria–Magyarország meccs

Életem meccse? De hát annyit mondhatnék, ez lehetetlen… Na, jó, próbáljuk meg, vegyük sorra, miből választhat egy ember, aki három csapat iránt érez néha elhalványuló, de soha el nem múló szerelmet.

Mi jutott egy Újpest-szurkolónak az elmúlt bő 15 évben?

Az egyik az Újpest. Életem első Újpest-meccsét 10 évesen láttam. Csak emlékfoszlányok maradtak meg arról a napról, így próbálom kicsit feleleveníteni a történteket. Egy dologra tisztán emlékszem, egy osztálytársam az újpesti utánpótláscsapatban játszott akkor, és megkért rá, hogy nézzem meg a mérkőzés előtti bevonulást, mert ő fogja kísérni az egyik játékost. Jóban voltunk, hát legyen. A másik az, hogy a Debrecen egy ötöst gurított, erre pedig még a matek házi mellett is volt időm figyelni. De hiába keresem, búvom át az összes mérkőzést, nem találok ilyen eredményt. Illetve mégis, de az 2012-ből származik, nem ez kell nekem. Elkeseredettségemben segítségül hívom a Wikipédiát, ami nem hagy cserben. Éppen egy 2007. augusztus 29-i Felcsút FC–Újpest FC 3–1-es Magyar Kupa mérkőzésen akad meg a szemem (lám, lám, már ekkor is bombaformában voltak az aranylábú felcsútiak), majd gyorsan menekülve ettől a szörnyű felismeréstől, meglátom minden idők legfeleslegesebb kupasorozatát és az általam keresett mérkőzést.

2008. március 5. Újpest FC–Debreceni VSC 1–5 a Ligakupa tavaszi negyeddöntőjének odavágóján. A történelmi hűség kedvéért azért megjegyzem, hogy a visszavágón maradt az öt debreceni rúgott gól, csak akkor még az a fránya „szépítő találat” sem érkezett, így 10–1-es összesítéssel zúgtunk ki.

Kevés olyan ember van, aki egy 5–1-es vereség után szeret meg egy csapatot, de én ilyen voltam. Hogy miért? Azt máig nem tudnám megmondani, de azóta sem kérdés, bárhová is megyek, én Újpest-szurkoló vagyok. Pedig belegondolva, mennyivel könnyebb lett volna az életem, ha mondjuk Fradi-meccsen kísérgeti a Lipcseit az osztálytársam. Nem zrikáltak volna a tanáraim, majd később a főnökeim – egytől egyig mind fradisták – egy-egy rosszul sikerült derbi után. Nekem egy sanszom volt, 2010-ben, azután a bizonyos 6–0-s mérkőzés után.