A jogállam szétverését próbálják elfedni Varga Judit és Magyar Péter családi titkaival

A propaganda hatékonyan tudja nemváltó műtétekre és csoportos nemi erőszakra lefordítani az LMBTQ-jogok vagy a menekültválság komplex témáit, de a jogállamiság hiánya hiába okoz megannyi, igazságérzetünket sértő döntést, mindig megmarad az elvont tartományban. Hiszen a sérelem nem csupán a jog uralmának csorbításával történhet – azzal, hogy az írott jogot nem tartja be az állam –, hanem úgy is, hogy a hatalom a jogállamiság alkotó­elemeit lerontó szabályokat alkot. Ez persze jellemzően a jogszabályok dzsungelében elrejtve történik, így rögtön érdektelenné válik a sztori a nagyközönség számára.

Pedig ami a szemünk előtt zajlik, az nem egy hangfelvétel félvallomása miatt botrányos. Az alaptörvényben rögzített jogállami alapelveket apránként felmorzsolják az alsóbbrendű jogszabályok úgy, hogy az az Alkotmánybíróságnak ne szúrjon szemet, és az uniónak is hosszú jelentésekben kelljen magyaráznia az elszórt rendelkezések összessége által okozott strukturális problémát. Ugyanígy sérül 2010 óta az ügyészség politikai és ezen keresztül a jogállami függetlensége is.

Az ügyészség többek közt a büntetőjognak – Szabó András alkotmánybíró megfogalmazásában „a jogrend szankciós zárkövének” – a letéteményese. Ha a büntetőeljárásban jogsértőn járnak el az ügyészek, sőt akár bűncselekményeket is elkövetnek politikai befolyás alatt, akkor a hatékony bírói jogvédelem nem biztosított. Ez pedig sérti a hatalommegosztás elvét is, amely nélkül ugyancsak lehetetlen jogállamról beszélni.