A kis herceg meglehetősen negatívan festi le a felnőtteket, illetve a kissé modoros magyar fordításban a fölnőtteket, és mintha a narrátor sem nagyon tudna mit kezdeni a kis herceggel. Főleg az elején. Az olvasók valahová kettejük közé helyezik el magukat Antoine de Saint-Exupéry 1943-as regényében. Engem legalábbis néha kifejezetten bosszantott a kis herceg, de közben meg úgy sajnáltam, hogy nem láttam az elefántot a kígyóban.
Nem értjük tehát egymást, tartunk, sőt mintha félnénk a másiktól. A jövőnktől, a múltunktól. Bezzeg az én időmben, mondja az egyik, jaj, csak nehogy olyan legyek, mint a felnőttek, mondja a másik.
