Gyermekkori traumákról és a szabadságról – 2. rész: Mi a trauma?
10 perc
2024.04.29. 13:30
Korai tapasztalataink mindannyiunkra hatással vannak. Sokunk esetében a gyermekkori traumák tönkreteszik a felnőttet, akivé válunk: megakadályozzák, hogy megéljük a valódi érzéseinket, vagy hogy hosszan tartó, egészséges kapcsolatokat alakítsunk ki. Alex Howard terapeuta szerint a gyermekkori trauma egész életünkben fogva tarthat, ha nem nézünk szembe vele. Bár a múlt eseményeit nem változtathatjuk meg, azt azonban igen, hogyan befolyásolják tapasztalatainkat és döntéseinket a jelenlegi életünkben. A Nem a te hibád segít megérteni a minket ért trauma hatásait, biztonságos határokat húzni, és kapcsolódni az érzéseinkhez, hogy teljes életet élhessünk. A HVG Könyvek gondozásában megjelent kiadványból több részt is közlünk a következőkben.
A legegyszerűbb definíció szerint a trauma be nem gyógyuló sérülés. Ebben a könyvben elsődlegesen a kora gyermekkori érzelmi traumákról lesz szó, bár ezek hatásai az élet bármely szakaszában jelentkezhetnek. Ahogy látni fogjuk, amit gyerekkorunkban megtanultunk, az kulcsszerepet játszik abban, hogy felnőttként hogyan reagálunk az élet csapásaira.
Amikor az életünk során rajtunk ejtett érzelmi sebek nem gyógyulnak be, a kiváltott érzéseknek és érzelmeknek valahová menniük kell. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy mindannyian egy nagy, fekete zsákot cipelünk, amely tömve van feldolgozatlan és megemésztetlen élettapasztalatokkal. A zsák szája néha szorosan össze van kötve, máskor azonban kinyílik, méghozzá kiszámítható rendszerességgel.
Íme, egy klasszikus példa az utóbbira: Autót vezetünk, látszólag semleges, nyugodt lelkiállapotban, gondolatainkba merülve, fél füllel egy podcastot hallgatva, amikor egy másik autós bevág elénk, és hirtelen fékeznünk kell, hogy elkerüljük az ütközést. Abban a pillanatban kirobban belőlünk a düh, úgy kell visszafognunk magunkat, hogy ne eredjünk a másik autós nyomába, és ne provokáljunk vele vérre menő küzdelmet.
Mi is történt? Hogyan lett a kezesbárányból őrjöngő Conor McGregor* pár pillanat leforgása alatt? – Conor McGregor (1988–) ír hivatásos bokszoló és kevert harcművész (MMA-harcos) – a szerk. – Nos, valószínű, hogy egy bennünk lévő feldolgozatlan érzelmi sérülésbe épp sót dörzsöltek. Talán gyerekkorunkban átéltük annak traumáját, hogy nem látnak minket, vagy azt mondták nekünk, nem érdemeljük meg a helyünket. Akármi történt is, az előbb említett fekete zsák szája kinyílt, és a feldolgozatlan trauma kirobbant rajta.
Most azt gondolhatod: „Hogyne, Alex, ez mind szép és jó, de az az eszement épp most vágott be elém!” Amire én azt mondanám: igaz, hogy rosszul vezetett, de talán jó oka volt rá, mondjuk egy szerette segítségére sietett éppen. A lényeg nem az ő viselkedése, hanem hogy benned miért következett be a robbanás.
A trauma tehát feldolgozatlan érzelem a testünkben, amelyet feldolgozatlan érzelmi tapasztalat okoz – de ennél egy kicsit összetettebb. Vannak olyanok, akiknél ez a be nem gyógyult, feldolgozatlan sérülés nyilvánvaló: például annak traumáját élték át, hogy fizikailag megtámadták őket, és harcolniuk kellett, ezért most valahányszor egyedül vannak házon kívül, az idegrendszerük pániküzemmódba kapcsol. Másoknál ez kevésbé durva esemény, például kinevették őket az osztályban, mert rossz választ adtak valamire, ezért most félnek nyilvánosság előtt beszélni.