Nézők vagy szereplők - Az átkeretezés művészete

A perspektívaváltás pszichológiai háttere az átkeretezés jelenségében rejlik, amelynek során új jelentést tulajdonítunk a körülöttünk lévő eseményeknek. Bár a körülmények ritkán irányíthatók, belső világunk és hozzáállásunk rajtunk múlik.

  • HVG Pszichológia 360 HVG Pszichológia 360
Nézők vagy szereplők - Az átkeretezés művészete

Ismerjük a mondást, miszerint egy pohár félig üres vagy félig tele van. A hasonlat az optimista és a pesszimista megközelítésre utal. A világ nem önmagában hordoz ugyanis jelentéseket, hanem mi magunk értelmezzük a történéseket, mégpedig figyelmi fókuszunk, tapasztalataink alapján, azaz személyes szűrőnkön keresztül. Ezt úgy képzelhetjük el a legegyszerűbben, mintha minden helyzetet egyfajta lelki szemüvegen át szemlélnénk. Ha ez a szemüveg borús, akkor a világot is borúsnak látjuk. A szűrőnk ugyanakkor nem merev, állandósult képződmény, hanem rugalmasan változó, mégpedig a hangulatunk, az emlékeink, a tapasztalataink függvényében. És éppen ebben rejlik a varázsa is, hiszen ha más szemszögből tekintünk a dolgokra, helyzetekre, akkor nemcsak a jelentésük változik meg, hanem a hozzájuk kapcsolódó érzéseink, élményeink, hangulatunk és a viselkedésünk is.
Tudatos törekvéssel szinte bármilyen helyzetben válthatunk perspektívát, azaz élhetünk az átkeretezéssel. Ez persze nem azt jelenti, hogy a pohárnak mindig félig tele kell lennie, inkább arról van szó, hogy felismerjük, van választásunk.