Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
„Azon a napsütötte márciusi délutánon, 1944-ben még nem tudtam, hogy a következő néhány hónap során az életem mindenestül felfordul majd. A fűrésztelepünkön sétáltam anyu kezét fogva. Még ötéves sem voltam, de már eleget láttam és hallottam ahhoz, hogy érzékeljem: a dolgok megváltozhatnak” – így kezdődik Lantos Péter A fiú, aki nem akart meghalni című regénye, amelyben a Londonban élő, 84 éves író saját gyerekkorát idézi fel a vészkorszak idején.
A Nagy-Britanniában tavaly (The Boy Who Didn’t Want to Die, Scholastic kiadó, 2023), magyarul pedig idén, a Kolibri Kiadónál megjelent kötetben a szerző nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy egy gyerek szemszögéből beszéljen a gettóról, a koncentrációs táborról és a túlélésről, kifejezetten a legfiatalabb olvasókat megszólítva.
„Van egy korosztály, amelyik semmit sem tud arról, hogy mi történt velünk a háború alatt, hogy mi a holokauszt. Megpróbáltam elképzelni, milyen lenne nekik elmondani a történetünket. Nem úgy, ahogy egy öregember visszaemlékszik a fiatalságára, hanem úgy, ahogy egy gyerek eleveníti fel, ami vele történt. A nehézséget az jelentette, hogy felidézzem, hogyan gondolkoztam, láttam az eseményeket 5-6 évesen” – mondta az író a HVG-nek.
Lantos Péter elsősorban a 10–12 éves korosztálynak ajánlja a könyvét, de ha egy gyerek korábban érdeklődik a téma iránt, és kérdéseket tesz fel a szüleinek a vészkorszakról, akkor korábban is elolvashatja.
