Nagy botrányokat is felidéznek a köztársasági elnökök a 45 éves HVG címlapjain
A Göncz Árpádtól Sulyok Tamásig tartó névsor arról árulkodik, hogyan változott a rendszer a rendszerváltástól máig.
„A köztársaság első polgára”, „kifejezi a nemzet egységét” – legkevésbé a HVG okolható azért, hogy ezeket az államfői poszttal, illetve annak betöltőjével kapcsolatos ideákat nem osztja a magyarok döntő többsége. Plagizált kisdoktorijának leleplezésével csakugyan tevőleges részünk volt Schmitt Pál bukásában, a hivatalban lévő Sulyok Tamással kapcsolatban pedig nálunk olvashattak először arról, hogy – szemben az általa emlegetett családi legendáriummal – apja nem hős, hanem virtigli szélsőjobbos volt. Mégsem a mi címlapjaink vagy az épp aktuális köztársasági elnökök tetteit elemző írásaink rombolták az intézmény és mindenkori vezetője tekintélyét. Megtették ezt maguk.
Még bőven fekete-fehérben jelentünk meg, amikor a kerekasztal-tárgyalásokon megállapodás született a köztársasági elnök közvetlen választásáról. Ott voltunk a Parlamentben, amikor – az akkor még liberális és referendumpárti Fidesz (az SZDSZ-hez hasonlóan) – nem írta alá az egyezséget, s nyomon követtük a folyamatot, ahogy a négyigenes népszavazással sikerült megakadályozni, hogy a posztra esélyes MSZ(M)P-s Pozsgay Imre legyen a befutó. E voksolás máig ható eredménye, hogy a köztársasági elnököt a parlament választja; nem mindig makulátlan eszközökkel vívott csatában.
Sokféle karaktert képviseltek az elnökök, amit az ábrázolásuk módjában is igyekeztünk megjeleníteni. Az ’56-os elítélt Göncz Árpád az államfői működése kezdetén az MDF-kormány alkotmányos ellensúlyaként lépett fel, második ciklusában – mint korabeli címlapunk szlogenje is jelezte – politikailag már hazai pályán, a társadalmi szolidaritás hangos konfliktusokat kerülő „Árpi bácsijaként” igyekezett ellátni feladatát.
Mádl Ferenc – akit Orbán tukmált rá a Fidesz–FKGP koalíciós megállapodás alapján a kisgazdákat megillető államfőjelölési jog gyakorlójára, Torgyán Józsefre – a precíz szakjogász államelnök szerepét alakította; őt ikonosztázként jelenítette meg akkori címlapcsapatunk.
Sólyom, aki a vakondokozásként elhíresült jogi trükközéssel szerezte meg a poszt elnyeréséhez szükséges támogatást, a köztársaság harmadik elnökeként megkísérelte feltámasztani a rendszerváltás egyik, azóta ismét háttérbe szorult örökségét, a nyolcvanas évek természet- és környezetvédő eszméit. Az őt túlságosan önjárónak ítélő Orbán nem is adott neki újrázási lehetőséget – eltávolításának otromba módját Csomagolástechnika címmel mutattuk be. Távozása után nem sokkal a HVG hasábjain üzent: az alkotmány – s benne az államfői tisztség – tekintélyének szisztematikus rombolása önsorsrontó, hiszen az egész rendszer legitimitását kezdi ki, a hitet és bizalmat a demokráciában, a jogállamban.
Hiába akart Orbán ezek után biztosra menni – a legmagasabb közjogi pozíciót 2012 óta rendre egy zárt, a Fideszhez kötődő kör tagjai foglalhatták el –, a fagyi többször visszanyalt. Schmitt Pál beiktatásával olyan, a lavírozásba a rendszerváltás előtt sportdiplomataként beletanult politikus került az „álamfői” székbe, aki – túl azon, hogy saját tisztségét sem tudta egy vendégkönyvben helyesen leírni – maradéktalanul teljesítette a rászabott pártfeladatot: az elnöki poszt légiesítését.
Áder János – a pártalapító mesterhármas tagja – és később Novák Katalin is a Fidesz első sorából katapultált a Várba; utóbbi a poszt első női gazdasszonyaként. Áder, aki korábban a vakondokozás értelmi szerzőjeként érdemelte ki a „csornai Charles Bronson” nevet, azt ígérte, ha száz jogsértő törvényt terjesztenek elé, százszor fogja visszautasítani, ám a jogállamiságot kikezdő törvényeknek zöld utat adott.
Novák annyira beleszeretett az ölébe hullott hivatalba, hogy még saját magára sem személyként, hanem épületként, Sándor-palotaként hivatkozott. Az pedig, hogy a kegyelmi botrány miatti lemondását követően néhány órával Orbán már az utódát, Sulyok Tamást is megnevezte, plasztikusan jelzi: az elődök által kiüresített kereteket betölteni már nem különösebben nagy kihívás. Csak egy embernek kell igazán megfelelni.
A nyitókép montázs a HVG korábbi címlapjaiból
—
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.