Nagy botrányokat is felidéznek a köztársasági elnökök a 45 éves HVG címlapjain

4 perc

2024.06.09. 08:30

A Göncz Árpádtól Sulyok Tamásig tartó névsor arról árulkodik, hogyan változott a rendszer a rendszerváltástól máig.

HVG45
A HVG különszámmal ünnepli 45. születésnapját, 1979. június 9-ét. A hvg360-on egyenként is megjelennek a kiadvány cikkei, ezeket itt olvashatják.

„A köztársaság első polgára”, „kifejezi a nemzet egységét” – legkevésbé a HVG okolható azért, hogy ezeket az államfői poszttal, illetve annak betöltőjével kapcsolatos ideákat nem osztja a magyarok döntő többsége. Plagizált kisdoktorijának leleplezésével csakugyan tevőleges részünk volt Schmitt Pál bukásában, a hivatalban lévő Sulyok Tamással kapcsolatban pedig nálunk olvashattak először arról, hogy – szemben az általa emlegetett családi legendáriummal – apja nem hős, hanem virtigli szélsőjobbos volt. Mégsem a mi címlapjaink vagy az épp aktuális köztársasági elnökök tetteit elemző írásaink rombolták az intézmény és mindenkori vezetője tekintélyét. Megtették ezt maguk.

„Az embernek vállalnia kell a sorsát” – vallotta Sulyok elnök, de nem tisztázza, miért nem mondott igazat apjáról

Minden külsőség nélkül, az új államfő hallgatásával kezdődött meg kedden Sulyok Tamás ötéves elnöki ciklusa. Pedig sokan vártak tőle tisztázó szavakat, amióta Karsai László a hvg360-on megjelent írásában feltárta: Sulyok valótlanságokat állított apja kommunista üldöztetéséről.

Még bőven fekete-fehérben jelentünk meg, amikor a kerekasztal-tárgyalásokon megállapodás született a köztársasági elnök közvetlen választásáról. Ott voltunk a Parlamentben, amikor – az akkor még liberális és referendumpárti Fidesz (az SZDSZ-hez hasonlóan) – nem írta alá az egyezséget, s nyomon követtük a folyamatot, ahogy a négyigenes népszavazással sikerült megakadályozni, hogy a posztra esélyes MSZ(M)P-s Pozsgay Imre legyen a befutó. E voksolás máig ható eredménye, hogy a köztársasági elnököt a parlament választja; nem mindig makulátlan eszközökkel vívott csatában.

Sokféle karaktert képviseltek az elnökök, amit az ábrázolásuk módjában is igyekeztünk megjeleníteni. Az ’56-os elítélt Göncz Árpád az államfői működése kezdetén az MDF-kormány alkotmányos ellensúlyaként lépett fel, második ciklusában – mint korabeli címlapunk szlogenje is jelezte – politikailag már hazai pályán, a társadalmi szolidaritás hangos konfliktusokat kerülő „Árpi bácsijaként” igyekezett ellátni feladatát.

Mádl Ferenc – akit Orbán tukmált rá a Fidesz–FKGP koalíciós megállapodás alapján a kisgazdákat megillető államfőjelölési jog gyakorlójára, Torgyán Józsefre – a precíz szakjogász államelnök szerepét alakította; őt ikonosztázként jelenítette meg akkori címlapcsapatunk.

Sólyom, aki a vakondokozásként elhíresült jogi trükközéssel szerezte meg a poszt elnyeréséhez szükséges támogatást, a köztársaság harmadik elnökeként megkísérelte feltámasztani a rendszerváltás egyik, azóta ismét háttérbe szorult örökségét, a nyolcvanas évek természet- és környezetvédő eszméit. Az őt túlságosan önjárónak ítélő Orbán nem is adott neki újrázási lehetőséget – eltávolításának otromba módját Csomagolástechnika címmel mutattuk be. Távozása után nem sokkal a HVG hasábjain üzent: az alkotmány – s benne az államfői tisztség – tekintélyének szisztematikus rombolása önsorsrontó, hiszen az egész rendszer legitimitását kezdi ki, a hitet és bizalmat a demokráciában, a jogállamban.

Az alkotmányosság esélyei – Sólyom László írása a HVG-ben 2012-ben

Alkotmányos kultúrában a hatáskör nem a nyers erő szabadsága – hangsúlyozza Sólyom László, az előző köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke. A HVG-nek készült írásában leszögezi: az alkotmánybírósági kontroll teljességének megcsonkítása alapvető rendszerhiba az új alaptörvényben, a parlamenti szuverenitás mindenhatóságából kiindulva pedig a kétharmados többség az alkotmányt a politika korlátjából a szolgálójává tette.

Hiába akart Orbán ezek után biztosra menni – a legmagasabb közjogi pozíciót 2012 óta rendre egy zárt, a Fideszhez kötődő kör tagjai foglalhatták el –, a fagyi többször visszanyalt. Schmitt Pál beiktatásával olyan, a lavírozásba a rendszerváltás előtt sportdiplomataként beletanult politikus került az „álamfői” székbe, aki – túl azon, hogy saját tisztségét sem tudta egy vendégkönyvben helyesen leírni – maradéktalanul teljesítette a rászabott pártfeladatot: az elnöki poszt légiesítését.

Áder János – a pártalapító mesterhármas tagja – és később Novák Katalin is a Fidesz első sorából katapultált a Várba; utóbbi a poszt első női gazdasszonyaként. Áder, aki korábban a vakondokozás értelmi szerzőjeként érdemelte ki a „csornai Charles Bronson” nevet, azt ígérte, ha száz jogsértő törvényt terjesztenek elé, százszor fogja visszautasítani, ám a jogállamiságot kikezdő törvényeknek zöld utat adott.

Novák annyira beleszeretett az ölébe hullott hivatalba, hogy még saját magára sem személyként, hanem épületként, Sándor-palotaként hivatkozott. Az pedig, hogy a kegyelmi botrány miatti lemondását követően néhány órával Orbán már az utódát, Sulyok Tamást is megnevezte, plasztikusan jelzi: az elődök által kiüresített kereteket betölteni már nem különösebben nagy kihívás. Csak egy embernek kell igazán megfelelni.

A nyitókép montázs a HVG korábbi címlapjaiból

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.