A kenyai elnök a nyugat kedvence, de a gazdasági válság miatt most lángra lobbant körülötte az ország

Az egyik legvéresebb napként vonulhat be Kenya történetébe a múlt hét keddje, amikor a biztonsági erők éles lőszerrel támadtak a tüntetőkre a nairobi parlamentnél és a főváros nyomornegyedeiben. A kivezényelt katonák legalább három tucat demonstrálóval végeztek, több százan megsebesültek. Az erőszakba torkollott zavargásokhoz az új költségvetési törvény ellen napok óta tartó tiltakozások vezettek. A tömeg megpróbált betörni a parlament épületébe, amikor a képviselők megszavazták néhány alapvető termékre – cukorra, kenyérre és főzőolajra, illetve importpelenkára és -betétre – kivetett új adókat is tartalmazó jogszabályt. A törvényt végül visszavonták, de a tüntetők azóta visszatértek az utcákra.

Mintha maga William Ruto elnök is más világban élne. Első reakcióként „bűnözőknek” és „hazaárulóknak” minősítette a sokáig békésen tiltakozókat, és az elnyomás fokozásával fenyegetőzött, hogy aztán másnap közölje, nem írja alá a törvényt. A két éve megválasztott államfő igencsak elszámította magát, hiszen eddig nem kevés energiát fektetett abba, hogy lemossa magáról a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) – vitás körülmények között visszavont – vádja által ejtett foltot. Az ellene indított eljárás szerint a 2007-es gyanús választás után etnikai zavargásokat szított, melyek több mint 1200 halálos áldozatot követeltek.