Az 1924-es párizsi „fapados” olimpia lakhatási válságot okozott, és rászerveztek egy munkásolimpiát is
6 perc
2024.07.28. 10:00
Sok újdonságot és résztvevőcsúcsot is hozott a száz évvel ezelőtti párizsi olimpia, de a teljes anyagi csődtől csak az mentette meg, hogy biztosítást kötöttek rá a szervezők. Mozgó járdák helyett emelt árú villamosjegyek, gazdagoknak fenntartott autóút és a versenyektől távoltartott németek is fémjelezték az első világháború „lelki lezárásaként” hirdetett világeseményt.
Az olimpia súlyos lakhatási válságot idézett elő a francia fővárosban, ugyanis a párizsi szállodák – „minden korábbi inváziót felülmúló külföldi tömegre” számítva – egyszerűen kirakták a szobáikat bérlők többségét. Ez a hír borzolta száz éve a francia újságolvasók idegeit a sorrendben VIII. nyári játékok megrendezése előtt.
Mai szemmel talán meglepő, de a hoteligazgatók elsősorban a kispénzű diákoktól és a hadirokkantaktól szabadultak meg az olimpia előtt, merthogy a világháború miatt olyan kevés ingatlan állt rendelkezésre, hogy aki tehette, a szállodák olcsó szobáiban húzta meg magát.
„Mi átlagosan havi 250 és 300 frankért adjuk ki ezeket a szobákat. Milyen alapon akarják megakadályozni, hogy 500 és 600 frankért adhassuk ki őket? Olyan drágán adjuk ki a szállást, amilyenen tudjuk” – reagált a korabeli felháborodásra egy szállodaigazgató, derül ki a Le Monde diplomatique összefoglalójából.
Aki pedig nem ment magától, annak hirtelen az egekbe emelkedett a lakbére. A sajtóban példaként hozott egyik diáknak havi 200 frank helyett napi 40-et kellett volna fizetnie.
A parlamenti vitáig fajult ügybe a kormány nem kívánt beavatkozni, átmeneti megoldásként csupán pár száz hoppon maradt diák számára foglalt le egy bentlakásos iskolát a játékok idejére.
A száz éve megrendezett versenysorozat egyébként „fapados” olimpiaként maradt emlékezetes, olyan kevés pénz jutott a játékokra. A világháború után nyakig eladósodott francia állam csak alig valamit adott a rendezésre, és a szervező főváros sem dúskált anyagi javakban.
Majdnem el is vették a rendezés jogát Párizstól, amikor kiderült, hogy a másfél tucatnyi hivatalos versenyhelyszín közül mindössze három található a városfalakon belül, és azok között sincs megfelelő méretű és állapotú olimpiai stadion.
Végül az agglomerációban, a belvárostól a mai közlekedési viszonyok mellett is jó egy órányira lévő Colombes stadionját pofozták ki, hogy helyet adjon a nyitóünnepségnek és a főbb versenyszámoknak. A remélt százezer helyett jó, ha 60 ezren elfértek a lelátókon, egyharmaduk állójeggyel.
Az esélyesebb jelöltek elől Párizs azért halászhatta el a rendezés jogát, mert hathatósan támogatta a modern kori olimpiák atyja, Pierre de Coubertin báró, aki szerette volna, ha szülővárosa egy emlékezetes rendezéssel (is) beírja magát az annalesekbe.
Az előző, a sorrendben másodikként megrendezett párizsi ötkarikás játékokat ugyanis a „zűrzavarok olimpiájaként” tartották számon. Az 1900-as világkiállítással egyszerre lebonyolított versenysorozat hét hónapon át húzódott, és még a részt vevő sportolók közül sem volt sokaknak fogalma arról, hogy valójában egy olimpián szerepelnek.