Népszerű lett pár napra kivonulni a civilizációból: egyre több helyen másolják a nevadai Burning Man fesztivált

Porból vétettünk, homokká leszünk

Spanyolországban, a Pireneusok déli lábánál löszfal sziklák és dombok közt rejtőzködő, leszállópálya méretű mini sivatagban gyűlt össze közel 3000 „burner”. Ők július elején huszadik alkalommal az idei Nowhere fesztiválra vonultak ki rövid időre a civilizáció mindennapjaiból.

A magukat csak „nobodyként”, vagyis senkikként tituláló résztvevők az extrémért mennek. Csak az van, amit magukkal visznek, nem lehet semmit venni vagy eladni pénzért, nincs központi színpad, a program végén az utolsó szegig mindent maguknak kell elszállítaniuk, mert az alapelv az, hogy ne hagyj nyomot magad után. A végeredmény pedig a legtöbb kereskedelmi alapokra szervező fesztivállal szemben nem szeméthegyekkel végződő történet, hanem a fesztivál fenntarthatóságára közösen törekvő közösség.

Utóbbi azért is kulcsszó a burnerek világában, mert az aktív részvétel, önkéntes munka és közösségi megvalósítás nélkül az egész nem jöhetne létre. Ezen sorok írója a Nowhere fesztiválon a Garden of Joy nevű barrio tagjaként például száz főnek sütött garnélát vagy szeletelt salátának való zöldségeket. De ugyanígy a “water ninja” és a “shit ninja” önkéntesek a fesztiválon a hozzáférhető ivóvízről és a WC-k rendben tartásáról gondoskodtak.

A Nowhere fesztivál 2009-ben

Wikipedia

Annyi bizonyos, hogy az önkéntesek munkája nélkül a közel háromezer résztvevő a Castejón de Monegros síkján nem bulizott volna sokadszor a világ egyik legmagasabb szabadságfokát biztosító rendezvényen. A hétköznapi társadalmi normákhoz képest jóval szabadabb, örömelvű térben az egymás iránt maximálisan toleráns megközelítéshez kulcsfontosságú a „consent culture” vagyis a „hozzájárulás kultúrájának” magas foka. Magyarán nagyon sok mindent lehet, ha a résztvevők, szemlélődők vagy alkotók hozzájárulnak – legyen szó közvetlenségről, érintésről, intimitásról, szexről vagy egyszerűen csak nyitottságról egy közös performansz erejéig.