Kína újabb kritikus fontosságú anyag kivitelét korlátozza, és ez döntő hatással lehet a világ atomfegyverkezésére

A nyugati hatalmakkal ápolt kapcsolatok rohamos romlása közepette jelentette be augusztus közepén Kína, hogy hamarosan újabb kritikus fontosságú anyag kivitelét kezdi korlátozni. A nagyközönség számára kevéssé ismert antimon és az abból gyártott termékek exportját húzzák meg szeptember 15-től. Az antimont a többi mellett a védelmi iparban is használják, például a nukleáris fegyverek fontos összetevője. A korlátozást bejelentő kínai kereskedelmi minisztérium érvelése szerint a lépésre nemzetbiztonsági szempontból van szükség.

Mindezt Peking úgy teszi, hogy tavaly nyár óta már korlátozza két további kritikus ásványi anyag, a gallium és a germánium exportját, melyekhez tavaly december elsejével csatlakozott a grafit kivitelének visszavágása is. Előbbi kettőt szintén használják a hadiiparban, lézerek, radarok és kémműholdak építéséhez, utóbbi pedig az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásához fontos elem. Ezen anyagok esetében Kína a világ abszolút legnagyobb termelője. Nem csoda, hogy Washingtonban már kongatják a vészharangot: attól tartanak, hogy a Nyugattal kiéleződő kereskedelmi háború a globális erőviszonyok megborulását hozhatja.

Mi az az antimon és miért fontos?

Antimonból több allotróp módosulat létezik, szobahőmérsékleten stabil verziója egy alapvetően szürke, de nagyon tükröződő felületű, könnyen porítható félfém, egy rög belőle leginkább egy alufólia-galacsinra hasonlít. Az ókor óta ismert anyag, Egyiptomban kozmetikumként, Görögországban bőrbajok kezelésére használták, a 19. században pedig a piruláját hashajtóként szedték: miután alul távozott, tisztítás után újra és újra bevetették.

Napjainkban leginkább úgynevezett “lángmentesítő anyagként” használják, hozzáadott összetevőként munkavédelmi overálok lángállóságáért felel. A tavaly globálisan felhasznált antimonmennyiség nagyjából fele lángmentesítésre ment el, ötödével a napelemek üvegét kezelték, hogy növeljék az erőművek hatékonyságát, a fennmaradó hányad java részét pedig ólom-savas akkumulátorok gyártásához használták fel. Mára stratégiai jelentőségű anyaggá vált, mert egyre több katonai felszerelés gyártásához használják: ott van az éjjellátó szemüvegekben, az infravörös önirányítású rakétákban, keményítőanyagként használják tankokon és lövedékeken, és ez a nukleáris fegyverek egyik hozzávalója is.

Érc formában, antimonitként bányásszák – régi, szép magyar neve a piskolt vagy piskolc –, ebben a formájában az antimon mellett ként is tartalmaz. Az antimon az aranybányászat mellékterméke is lehet, másodlagos forrásból pedig az ólomakkumulátorok újrahasznosítása során nyerhető vissza.

Kína hamarosan úgy korlátozza a kivitelét, hogy – mivel kettős felhasználású, vagyis polgári és katonai felhasználásra is alkalmas áru – a kereskedőknek külön engedélyt kell kérniük az exportjára. A továbbiakban tilos lesz az arany-antimon olvasztási és szétválasztási technológia engedély nélküli kivitele is. Az engedélyezés a helyi viszonyokat ismerők szerint két-három hónapot is igénybe vehet. Papíron ugyan mindez nem konkrét országok ellen irányul, de a kínai hatóságok, ha úgy látják jónak, megtagadhatják az egyes végfelhasználó vállalatoknak vagy országoknak szóló kiviteli engedélyeket.

Szűkösek készletek, kínai dominancia

Finoman fogalmazva nincs sok antimon a világon. Az ismert készletek a mostani kereslettel számolva csak 24 évig lesznek elegendők – sokkal rövidebb ideig, mint például a lítium- vagy a ritkaföldfém-készletek. És Kínában található messze a legtöbb belőle: a Statista tavalyi összesítése szerint itt 640 ezer tonna lapul a föld alatt, míg a második legnagyobb készlet, ettől jócskán elmaradva, Oroszországé, az 350 ezer tonnát tesz ki. Az USA-ban a jelenlegi ismeretek szerint csak 60 ezer tonna van belőle.