Mintha az Orbán-kormány már nem is számolna az uniós helyreállítási pénzekkel

Sietünk, ne próbáljanak holmi szakmai munkával akadékoskodni – kérték a kormány képviselői az uniós helyreállítási alap (Recovery and Resilience Facility – RRF) pénzei elköltésének felügyeletére kiválasztott civileket. Ez még áprilisban történt. A kabinet transzparenciához való viszonyát illusztrálja, hogy az úgynevezett monitoringbizottság üléséről szóló jegyzőkönyvet csak szeptember végén hozták nyilvánosságra a pályázati honlapon. Újabb ülést azóta nem hívtak össze – tudta meg a HVG a bizottságban részt vevő szervezetektől. A szabályok szerint a testületnek legalább évente kétszer üléseznie kell, így a következő alkalom már igencsak aktuális.

Az áprilisi ülésen több civil szervezet – a bizottságba 14-et hívtak meg, többségük a Fidesztől és az államtól valóban független – nehezményezte, hogy a pályázati felhívások, intézkedések előzetes véleményezésére, konzultációra csak napokat kapnak, ráadásul előzetes ütemterv nélkül, ami nehezíti a munkát. Háttéranyagokhoz pedig egyáltalán nem jutnak az állami szervektől. Általában véve nem tiszta, milyen viszonyban és időzítésben kellene lennie egymással a bizottság szakmai véleményezési munkájának és az intézkedések nyílt társadalmi vitájának. Erre válaszolták a kormány képviselői, hogy sietni kell – a Pénzügyminisztérium egyik főosztályvezetője, Ágostházy Szabolcs uniós fejlesztésekért felelős államtitkár, valamint Csonka Enikő, a helyreállítási terv végrehajtásáért felelős helyettes államtitkár szólaltak fel. Csonka idén nyáron más feladatot kapott; ő már a harmadik ember volt ezen a jelek szerint elátkozott poszton.

Sietni a kormány szerint azért szükséges, mert a helyreállítási tervet 2026-ig végre kell hajtani, a helyreállítási alap forrásait el kell költeni. Mindezt úgy, hogy az Európai Bizottságnak legyen ideje értékelni a végrehajtást. Egy ponton Ágostházy Szabolcs kimondottan kérte a civilektől, hogy ne is javasoljanak olyasmit, ami lassítaná a folyamatot. Ígéretet tett rá, hogy a jövőben a véleményezendő anyagok átadására előre adnak majd ütemtervet, valamint a következő ülésre összeállítanak egy átdolgozott, „fejlesztett tartalmú, de a végrehajthatóságot nem akadályozó” konzultációs stratégiát – ez volna az az alapdokumentum, ami szabályozza a monitoringbizottság véleményezési tevékenységét is. Ágostházy azt sem rejtette véka alá, hogy az RRF esetében nem volt kötelező ilyen testületet felállítani, a konkrét témák mély „kitárgyalására” pedig rendelkezésre állnak egyéb intézményesített fórumok.

Azóta a bizottság tagjai közt köröztettek egy frissített konzultációs stratégiát, amelyben visszaköszönnek a civilek javaslatai – számoltak be lapunknak az egyik szervezetnél. Ráadásul az még nem a végleges változat, a tervezethez további észrevételeket kértek. Az áprilisi ülés utáni időszak intenzív volt, a civilek válaszokat kaptak a feltett kérdéseikre, hozzájutottak a kért adatokhoz. Az utólagos véleményezés azonban kevéssé hatékony. Az ülésen az Energiaklub képviselője például jelezte – amit korábban írásban már megtettek –, hogy a szélerőművek újbóli telepítését lehetővé tevő szabályozás számos szakmai hibát és hiányosságot tartalmaz. A kormányoldal válasza az volt, hogy a szabályozás kész, módosítása nincs terítéken. A Független Egészségügyi Szakszervezet nehezményezte, hogy a lakosság nem kapott megfelelő tájékoztatást a hálapénz kriminalizálásáról – egész pontosan arról, hogy adni is bűncselekmény lett, nem csak elfogadni. A válasz szerint erről volt tájékoztató kampány:

„Természetesen mindig lehetne ezt még jobban csinálni, úgy véljük, hogy a feltételeknek, szabályoknak megfeleltünk.”