Donald Trump: Lebombázott az USA három iráni atomlétesítményt
Az amerikai elnök békekötésre szólította fel a teheráni vezetést, ellenkező esetben sokkal nagyobb támadást helyezett kilátásba.
Az elmúlt hét magyar politikai kommunikációját a Vogel Evelin által titokban felvett, és a médiának stratégiailag terjesztett Magyar–Vogel-beszélgetések ügye dominálta. Egy azonosítatlan emailcímről pénteken küldték ki a hazai szerkesztőségekneka magánbeszélgetések ötödik részét. A rejtett mikrofonnal rögzített privát társalgások sokórás sorozatának szétküldése várhatóan még heteken át folytatódni fog. Felmerül a kérdés: mi a helyes eljárás ezeknek az irányítottan, ipari méretekben továbbított felvételeknek a forráskritikájánál? És ezzel összefüggésben milyen értelmezési kereteket érdemes alkalmaznunk a Vogelgate magyarázatánál? Vélemény.
Maximális respekt a hazai független, szabad lapoknak, médiának, újságíróknak. A demokráciát szűkítő, a médiaszabadságot elnyomó Orbán-rezsimben politikai ellenszélben, jogi nyomás és fenyegetés alatt, gazdasági kizsigerelés közepette, nemegyszer Pegasus szoftverrel és más eszközökkel lehallgatva, karaktergyilkosságok célpontjaiként dolgoznak. És mégis, tényfeltárással, hírekkel, elemzéssel leplezik le a hatalmi visszaéléseket, az elképesztő méretű és mélységű korrupciós ügyeket, a rezsim jog- és alkotmányellenes intézkedéseit, a szándékosan titokban tartott antidemokratikus, erkölcstelen kormányzati – és tágabban a politikai, közéleti – magatartást. A 444 írta meg először, hogy Novák Katalin köztársasági elnök Varga Judit volt igazságügy-miniszter ellenjegyzésével titokban kegyelmet adott egy pedofiltámogatónak. A leleplezés, valamint az RTL, a Telex és számos más szabad médiumnak az ügyhöz kapcsolódó tényfeltárása és hírei nyomán mindkét fideszes vezetőnek le kellett mondania, és távozniuk kellett a magyar közéletből. A pedofilbotrányban a Novák Katalin Raszputyinjaként kulcsszerepet játszó Balog Zoltán több független lap és tévé oknyomozása után szintén háttérbe szorult.
Mindez a magyar média történetének legfényesebb lapjaira tartozik. A Dunagate-botrány óta – amikor 1989 karácsonyán Lovas Zoltán újságíró és társa álruhában bejutva a Belügyminisztérium pincéjébe videón dokumentálta a búcsúzó rezsim titokban végzett hatalmas iratmegsemmisítő akcióját – nem volt ilyen nagy hatása egy konkrét ügyben a független médiának Magyarországon. Talán csak a Novák előtti fideszes köztársasági elnököt, Schmitt Pált megbuktató plágiumügy említhető ezzel egy szinten, amit a HVG robbantott 2012-ben.
A független média 2024-es sikereinek elismerése mellett érdemes lehet néhány fontos és időszerű újságírói szakmai kérdést nyilvánosan megbeszélni. Ide tartozhat például az online portálok hírfolyamának és a közéleti napirend alakításának összefüggése, a deepfake és az álhírek terjedése, a tényfeltárás módszertana vagy a forró ügyek értelmezési kereteinek dilemmái. Ami ezekben a hónapokban a legfontosabb téma a magyar politikában: a pedofilbotrány után, annak hullámain érkező Magyar Péter az Orbán-rezsim eddigi legesélyesebb kihívója a NER megalapítása, 2010 óta. 2024 novemberére a Tisza Párt minden mérvadó közvélemény-kutatás szerint megelőzte az állampártot, a Fideszt. Ennek megfelelően az orbáni propagandaállam minden lehetséges módon Magyar lejáratására törekszik.
A karaktergyilkossági kísérletek legújabb hulláma a Magyar volt barátnője, Vogel Evelin által felvett és titkosított email-címekről a média szerkesztőségeinek rendszeresen továbbított magánbeszélgetések sorozata. Jelenleg úgy tűnik: a rejtett mikrofonnal felvett magánbeszélgetések szerkesztőségek számára való szétküldése alighanem még heteken át folytatódni fog. Felmerül a kérdés: mi a helyes újságírói eljárás ezeknek az ipari méretekben továbbított felvételeknek a forrásvizsgálatánál, forráskritikájánál és ezzel összefüggő értelmezési, keretezési kérdéseknél?
A minőségi újságírásban a forráselemzés nem csak a nyilvánosságra került dokumentumok hitelességének ellenőrzését jelenti. Ide tartozik emellett a dokumentumok nyilvánosságra hozási körülményeinek, és a nyilvánosságra hozó szereplő szándékának az elemzése is.
A stratégiai szándék ebben az esetben Vogel felvételeinek tudatos, széles körű terjesztését és ezzel a közvélemény befolyásolásának szándékát jelenti a magyar médiában. Mint minden kiszivárogtatás esetében, az újságíróknak itt is fel kell tenniük a kérdéseket: miért készült eredetileg a dokumentum, ki készítette, milyen céllal; és ki, milyen körben, hogyan és miért terjeszti? Az alapos újságírásban a forráselemzéshez, forráskritikához tartozik az anyagok hitelessége mellett ennek a kontextusnak – ez esetben a politikai kontextusnak – az elemzése is.
A témával foglalkozó cikkek egy része azonban egyszerűen “egy vad Barátok közt-epizód” és “szappanopera” értelmezési keretében kommentálja a konfliktust, ezt emeli ki a címben is (például a 444 cikkében: “Magyar–Vogel-csörte: ez nem a Watergate, hanem a Barátok közt sokezredik epizódja”). Ebben a cikkben elsősorban két magánember, egy szétvált pár vitájáról van szó: “Összességében tehát azt látjuk, hogy adott két szereplő, akik egy csúnya szakítás után nem viselkednek barátságosan egymással. (…) Az egyik oldalon az Orbán Viktor kihívójaként felemelkedő Magyar Péter, a fideszes akolból kiugró, politikai pályafutását egy másik hangfelvétellel beröffentő politikus, a másikon egy volt barátnő, aki állítása szerint sokat tett a pártért és elnökéért, ezért áldozatokat hozott, és most fizetséget vár. Barátok közt, komolyan.”
A cikk közepén 10 kihegyezett kérdést látunk. Ebből kilenc kérdés Magyarhoz szól, egy pedig a Tisza Párthoz (ezen belül a pártban Magyarhoz és Vogelhez). Hol maradnak azonban a fontos politikai kontextuális kérdések a felvételt készítő személy és az azokat titkos email címekről terjesztő személyek vagy szervezetek stratégiai eljárásáról? Nem éppen ezek a politikai körülmények a lényegesek ahhoz, hogy megértsük a konfliktus lényegét a magánéleti cicaharc keretezés helyett? A történet feldolgozása egyoldalú és rövidlátó maradhat, ha hiányzik belőle a források távlatos, kontextuális elemzése.
Miért hiányzik a ”Barátok közt, szappanopera” típusú feldolgozásokból a forrás és a terjesztés stratégiai szándékának a kérdése és tárgyalása? Annak felvetése: honnan, kitől kapják szerkesztőségek Vogel felvételeit? Milyen szándékkal küldik szét Vogel felvételeit a Magyarral való beszélgetéseikről immár rendszeresen, ipari méretekben a hazai média szerkesztőségeinek? És miért, milyen megfontolásból, mikor, és mennyi ideig készített felvételeket Vogel a rendszert kihívó ellenzéki párt vezetőjével folytatott magánbeszélgetéseiről? Mikor, kinek és miért adta át Vogel a felvételeket? És hogyan jutottak a Fidesz propagandistához úgy, hogy azok rákészülhettek a terjesztésre?
Megannyi fontos kontextuális kérdés a dokumentumok forrásáról, amelyek hiányoznak a magánéleti szálat (túl)hangsúlyozó cikkekből. Ez véleményem szerint szakmai hiba a “Barátok közt, szappanopera” értelmezési keretet használó cikkekben.
“AGYHALOTT valóságshow lett a POLITIKÁBÓL” – állítja egy, szintén a „politika = valóságshow” értelmezési keretét használó, jópofizó videó Magyar Péter fedett lehallgatásáról és a felvételeket stratégiailag terítő titkos akciósorozatról. A helyzet azonban az: éppen az Orbán-rendszer stratégiai érdeke, hogy szavazók tömegei agyhalott valóságshow-nak lássák az ellenzéki politikát. Hogy megzavarodjanak, megundorodjanak és eltávolodjanak az undok szappanoperának láttatott történettől.
Éppen az Orbán-rendszer propagandaminisztériuma akarja azt, hogy a szavazók minél nagyobb része elvesszen, elveszítse hitét az ellenzéki politikában és a rendszerváltás lehetőségében.
„Aberrált dolog, ha egy közösség tagjai titokban rögzítik a beszélgetéseiket” – nyilatkozta ennek megfelelően Rogán Antal propaganda- és titkosszolgálati miniszter Vogel felvételeiről. Éppen ez a zavar- és undorkeltés az akciósorozat egyik célja (az ellenzéki vezető és politikai alternatíva konkrét lejáratása mellett). Pont úgy, ahogy a fenti videóban beszámolnak az utca emberei az üggyel kapcsolatos csömörükről és zavarodottságukról.
A rejtett mikrofonnal felvett sokórás magánbeszélgetések tömeges terjesztésével átfogó kommunikációs káoszkeltés, a fekáliával való mindenoldalú kenegetés zajlik (ahogy egyébként a fent idézett „Barátok közt, szappanopera” keretezésű cikk is találóan utal rá). A stratégiai cél az, hogy ne lehessen józan ésszel követni a történéseket, hogy minél több ember zavarodjon össze a sorozatos, állandó lehallgatási és magánéleti botrányoktól. Érezzenek csömört, viszolygást, undort, ellenszenvet az egymást gyepáló szereplők iránt. Veszítsék el a hitüket az ellenzéki szereplőkben, az érintett pártban és a demokratikus rendszerváltás lehetőségében.
Ez a választók megzavarását célzó, a tájékozódást lehetetlenné tevő stratégiai káoszkeltés orosz, a diktatórikus állampárt által kifejlesztett stratégiai kommunikációs módszer. Orbán Viktor propagandaállama a sztálini szovjet időkből származó kompromattal és más propaganda-receptekkel együtt Oroszországból veszi át.
Az orosz diktatúra eszközeként alkalmazott tudatos kommunikációs káoszkeltéssel nagy kommunikációtudományi szakirodalom foglalkozik. Ide tartozik számos tanulmány a közösségi médiában kommentkáoszt teremtő, az események racionális megértését lehetetlenné tévő, fehér zajt keltő trollgyáraktól, az autoriter propagandamédia rendszerszintjéig.
Miután például Putyin elnök Navalnij előtti demokratikus ellenzéki kihívóját, Borisz Nyemcovot Moszkvában a nyílt utcán agyonlőtték, a Kreml fizetett kommentelői szétbomlasztották a racionális vita lehetőségét az orosz közösségi médiában. A rezsim trolljai minden lehetséges narratívát nagy erővel nyomattak: Nyemcovot maga ez ellenzék ölette meg, hogy sajnálatot keltsen maga iránt; a nyugati vagy ukrán titkosszolgálatok ölették meg, hogy káoszt teremtsenek orosz földön, stb. stb. A lényeg, hogy ne hihessünk a jól megalapozott feltevésünkben, miszerint a politikai gyikosság a rezsim érdekében és alighanem a rezsim megrendelésére történt.
A kommunikációs fehér zaj a tájékozódási képesség elvesztéséhez, a politikától való elforduláshoz vezet, cinizmust és nihilizmust szül.
A zavaros zajból, a kommunikációs káoszból aztán csodák csodája, a magát nyugodt erőnek mutató diktatórikus állampárt, az erőskezű, profi (miniszter)elnök mutathat majd kiutat. Pontosan ezt az orosz receptet követi a NER álláshalmozó főideológusa, Schmidt Mária, aki szerint a “fikahuszár” Magyar Péter körüli zavarodottság helyett az “ízig-vérig politikus” Orbán Viktor a jól bevált, profi alternatíva. Nem ártatlan, véletlen lehetőség, hanem tudatos, távlatos haditerv része tehát a lehallgatott Magyar-Vogel beszélgetések hosszútávú adagolása és felajánlása a médiának a “zavaros, undok bulvár-szappanopera” keretezés számára.
Az orbáni propagandaállam célja éppen az, hogy a komoly politikai kihívást az undorító magánéleti szappanopera szintjére szállítsa le, hiteltelenítse a kihívót és gyengítse az ellenzéki hatalomátvétel lehetőségét, hosszútávú esélyét. Akarva-akaratlanul a propagandaállam kottájából játszunk, ha a felkínált szappanopara-bulvárpolitika értelmezési keretet követjük és alkalmazzuk a független médiában.
A Vogel-gate-ben számos ellenőrzött tény és körülmény mutat arra, hogy a felvételeket titokban, hosszú időn át készítő fél, Vogel Evelin az orbáni propagandaállam eszközeként működik.
Az egész Vogelgate az egyre inkább kis-Oroszországot építeni próbáló Orbán-rendszerben zajlik. Egy olyan hibrid politikai rezsimben, választásos önkényuralomban, amelyben az ellenzék esélyeit és a szabad média munkáját minden lehetséges eszközzel akadályozza az uralkodó klán. Nem lehet úgy tenni, mintha sima alkotmányos demokráciában élnénk, ahol egyszerűen egy visszataszító magánéleti szappanopera megy.
A Vogelgate nem két sértett szerető, két magánember szappanoperája. Az egyik oldalon nem csak egy pénzéhes és bosszúszomjas volt barátnő, hanem Orbán Viktor orosz kommunikációs és titkosszolgálati módszereket használó propaganda- és maffiaállama, az Orbán-rendszer áll. Ezt az alapvetően fontos, az egész politikai kommunikációs folyamatot meghatározó értelmezési keretet nem lehet kihagynunk a Vogelgate megértéséből.
A szerző médiakutató, politikatudós, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense. Korábban a Hongkongi Egyetem Újságírás- és Médiatanulmányi Központjában tanított újságírás-elméletet.
–
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.
Az amerikai elnök békekötésre szólította fel a teheráni vezetést, ellenkező esetben sokkal nagyobb támadást helyezett kilátásba.
Azokat, akik csak a Stranger Thingsből ismerik, összezavarná, hogy miket művelt a karrierje kezdetén Paul Reiser. Korábbi rajongóit például azzal lepte meg, hogy feltűnt az Aliens gonoszaként. A veterán komikussal pályafutása cikkcakkjairól, Jerry Seinfeldről, Lisa Kudrow-ról és Eddie Murphyről is beszélgettünk. És arról is, miért tartotta hülyeségnek a Jóbarátokat.
A Tisza Párt elnöke legújabb bejegyzésében kifejezetten a fideszeseket szólította meg.