Donald Trump: Lebombázott az USA három iráni atomlétesítményt
Az amerikai elnök békekötésre szólította fel a teheráni vezetést, ellenkező esetben sokkal nagyobb támadást helyezett kilátásba.
Maximális respekt a hazai független, szabad lapoknak, médiának, újságíróknak. A demokráciát szűkítő, a médiaszabadságot elnyomó Orbán-rezsimben politikai ellenszélben, jogi nyomás és fenyegetés alatt, gazdasági kizsigerelés közepette, nemegyszer Pegasus szoftverrel és más eszközökkel lehallgatva, karaktergyilkosságok célpontjaiként dolgoznak. És mégis, tényfeltárással, hírekkel, elemzéssel leplezik le a hatalmi visszaéléseket, az elképesztő méretű és mélységű korrupciós ügyeket, a rezsim jog- és alkotmányellenes intézkedéseit, a szándékosan titokban tartott antidemokratikus, erkölcstelen kormányzati – és tágabban a politikai, közéleti – magatartást. A 444 írta meg először, hogy Novák Katalin köztársasági elnök Varga Judit volt igazságügy-miniszter ellenjegyzésével titokban kegyelmet adott egy pedofiltámogatónak. A leleplezés, valamint az RTL, a Telex és számos más szabad médiumnak az ügyhöz kapcsolódó tényfeltárása és hírei nyomán mindkét fideszes vezetőnek le kellett mondania, és távozniuk kellett a magyar közéletből. A pedofilbotrányban a Novák Katalin Raszputyinjaként kulcsszerepet játszó Balog Zoltán több független lap és tévé oknyomozása után szintén háttérbe szorult.
Mindez a magyar média történetének legfényesebb lapjaira tartozik. A Dunagate-botrány óta – amikor 1989 karácsonyán Lovas Zoltán újságíró és társa álruhában bejutva a Belügyminisztérium pincéjébe videón dokumentálta a búcsúzó rezsim titokban végzett hatalmas iratmegsemmisítő akcióját – nem volt ilyen nagy hatása egy konkrét ügyben a független médiának Magyarországon. Talán csak a Novák előtti fideszes köztársasági elnököt, Schmitt Pált megbuktató plágiumügy említhető ezzel egy szinten, amit a HVG robbantott 2012-ben.
A független média 2024-es sikereinek elismerése mellett érdemes lehet néhány fontos és időszerű újságírói szakmai kérdést nyilvánosan megbeszélni. Ide tartozhat például az online portálok hírfolyamának és a közéleti napirend alakításának összefüggése, a deepfake és az álhírek terjedése, a tényfeltárás módszertana vagy a forró ügyek értelmezési kereteinek dilemmái. Ami ezekben a hónapokban a legfontosabb téma a magyar politikában: a pedofilbotrány után, annak hullámain érkező Magyar Péter az Orbán-rezsim eddigi legesélyesebb kihívója a NER megalapítása, 2010 óta. 2024 novemberére a Tisza Párt minden mérvadó közvélemény-kutatás szerint megelőzte az állampártot, a Fideszt. Ennek megfelelően az orbáni propagandaállam minden lehetséges módon Magyar lejáratására törekszik.
A karaktergyilkossági kísérletek legújabb hulláma a Magyar volt barátnője, Vogel Evelin által felvett és titkosított email-címekről a média szerkesztőségeinek rendszeresen továbbított magánbeszélgetések sorozata. Jelenleg úgy tűnik: a rejtett mikrofonnal felvett magánbeszélgetések szerkesztőségek számára való szétküldése alighanem még heteken át folytatódni fog. Felmerül a kérdés: mi a helyes újságírói eljárás ezeknek az ipari méretekben továbbított felvételeknek a forrásvizsgálatánál, forráskritikájánál és ezzel összefüggő értelmezési, keretezési kérdéseknél?
Amikor egy felvétel büdös – a forrásvizsgálat elemei
A minőségi újságírásban a forráselemzés nem csak a nyilvánosságra került dokumentumok hitelességének ellenőrzését jelenti. Ide tartozik emellett a dokumentumok nyilvánosságra hozási körülményeinek, és a nyilvánosságra hozó szereplő szándékának az elemzése is.
A stratégiai szándék ebben az esetben Vogel felvételeinek tudatos, széles körű terjesztését és ezzel a közvélemény befolyásolásának szándékát jelenti a magyar médiában. Mint minden kiszivárogtatás esetében, az újságíróknak itt is fel kell tenniük a kérdéseket: miért készült eredetileg a dokumentum, ki készítette, milyen céllal; és ki, milyen körben, hogyan és miért terjeszti? Az alapos újságírásban a forráselemzéshez, forráskritikához tartozik az anyagok hitelessége mellett ennek a kontextusnak – ez esetben a politikai kontextusnak – az elemzése is.
A témával foglalkozó cikkek egy része azonban egyszerűen “egy vad Barátok közt-epizód” és “szappanopera” értelmezési keretében kommentálja a konfliktust, ezt emeli ki a címben is (például a 444 cikkében: “Magyar–Vogel-csörte: ez nem a Watergate, hanem a Barátok közt sokezredik epizódja”). Ebben a cikkben elsősorban két magánember, egy szétvált pár vitájáról van szó: “Összességében tehát azt látjuk, hogy adott két szereplő, akik egy csúnya szakítás után nem viselkednek barátságosan egymással. (…) Az egyik oldalon az Orbán Viktor kihívójaként felemelkedő Magyar Péter, a fideszes akolból kiugró, politikai pályafutását egy másik hangfelvétellel beröffentő politikus, a másikon egy volt barátnő, aki állítása szerint sokat tett a pártért és elnökéért, ezért áldozatokat hozott, és most fizetséget vár. Barátok közt, komolyan.”
A cikk közepén 10 kihegyezett kérdést látunk. Ebből kilenc kérdés Magyarhoz szól, egy pedig a Tisza Párthoz (ezen belül a pártban Magyarhoz és Vogelhez). Hol maradnak azonban a fontos politikai kontextuális kérdések a felvételt készítő személy és az azokat titkos email címekről terjesztő személyek vagy szervezetek stratégiai eljárásáról? Nem éppen ezek a politikai körülmények a lényegesek ahhoz, hogy megértsük a konfliktus lényegét a magánéleti cicaharc keretezés helyett? A történet feldolgozása egyoldalú és rövidlátó maradhat, ha hiányzik belőle a források távlatos, kontextuális elemzése.
Miért hiányzik a ”Barátok közt, szappanopera” típusú feldolgozásokból a forrás és a terjesztés stratégiai szándékának a kérdése és tárgyalása? Annak felvetése: honnan, kitől kapják szerkesztőségek Vogel felvételeit? Milyen szándékkal küldik szét Vogel felvételeit a Magyarral való beszélgetéseikről immár rendszeresen, ipari méretekben a hazai média szerkesztőségeinek? És miért, milyen megfontolásból, mikor, és mennyi ideig készített felvételeket Vogel a rendszert kihívó ellenzéki párt vezetőjével folytatott magánbeszélgetéseiről? Mikor, kinek és miért adta át Vogel a felvételeket? És hogyan jutottak a Fidesz propagandistához úgy, hogy azok rákészülhettek a terjesztésre?
Megannyi fontos kontextuális kérdés a dokumentumok forrásáról, amelyek hiányoznak a magánéleti szálat (túl)hangsúlyozó cikkekből. Ez véleményem szerint szakmai hiba a “Barátok közt, szappanopera” értelmezési keretet használó cikkekben.
A kommunikációs káoszkeltés orosz propagandamódszer
“AGYHALOTT valóságshow lett a POLITIKÁBÓL” – állítja egy, szintén a „politika = valóságshow” értelmezési keretét használó, jópofizó videó Magyar Péter fedett lehallgatásáról és a felvételeket stratégiailag terítő titkos akciósorozatról. A helyzet azonban az: éppen az Orbán-rendszer stratégiai érdeke, hogy szavazók tömegei agyhalott valóságshow-nak lássák az ellenzéki politikát. Hogy megzavarodjanak, megundorodjanak és eltávolodjanak az undok szappanoperának láttatott történettől.
Éppen az Orbán-rendszer propagandaminisztériuma akarja azt, hogy a szavazók minél nagyobb része elvesszen, elveszítse hitét az ellenzéki politikában és a rendszerváltás lehetőségében.
„Aberrált dolog, ha egy közösség tagjai titokban rögzítik a beszélgetéseiket” – nyilatkozta ennek megfelelően Rogán Antal propaganda- és titkosszolgálati miniszter Vogel felvételeiről. Éppen ez a zavar- és undorkeltés az akciósorozat egyik célja (az ellenzéki vezető és politikai alternatíva konkrét lejáratása mellett). Pont úgy, ahogy a fenti videóban beszámolnak az utca emberei az üggyel kapcsolatos csömörükről és zavarodottságukról.
A rejtett mikrofonnal felvett sokórás magánbeszélgetések tömeges terjesztésével átfogó kommunikációs káoszkeltés, a fekáliával való mindenoldalú kenegetés zajlik (ahogy egyébként a fent idézett „Barátok közt, szappanopera” keretezésű cikk is találóan utal rá). A stratégiai cél az, hogy ne lehessen józan ésszel követni a történéseket, hogy minél több ember zavarodjon össze a sorozatos, állandó lehallgatási és magánéleti botrányoktól. Érezzenek csömört, viszolygást, undort, ellenszenvet az egymást gyepáló szereplők iránt. Veszítsék el a hitüket az ellenzéki szereplőkben, az érintett pártban és a demokratikus rendszerváltás lehetőségében.
Ez a választók megzavarását célzó, a tájékozódást lehetetlenné tevő stratégiai káoszkeltés orosz, a diktatórikus állampárt által kifejlesztett stratégiai kommunikációs módszer. Orbán Viktor propagandaállama a sztálini szovjet időkből származó kompromattal és más propaganda-receptekkel együtt Oroszországból veszi át.
Az orosz diktatúra eszközeként alkalmazott tudatos kommunikációs káoszkeltéssel nagy kommunikációtudományi szakirodalom foglalkozik. Ide tartozik számos tanulmány a közösségi médiában kommentkáoszt teremtő, az események racionális megértését lehetetlenné tévő, fehér zajt keltő trollgyáraktól, az autoriter propagandamédia rendszerszintjéig.
Miután például Putyin elnök Navalnij előtti demokratikus ellenzéki kihívóját, Borisz Nyemcovot Moszkvában a nyílt utcán agyonlőtték, a Kreml fizetett kommentelői szétbomlasztották a racionális vita lehetőségét az orosz közösségi médiában. A rezsim trolljai minden lehetséges narratívát nagy erővel nyomattak: Nyemcovot maga ez ellenzék ölette meg, hogy sajnálatot keltsen maga iránt; a nyugati vagy ukrán titkosszolgálatok ölették meg, hogy káoszt teremtsenek orosz földön, stb. stb. A lényeg, hogy ne hihessünk a jól megalapozott feltevésünkben, miszerint a politikai gyikosság a rezsim érdekében és alighanem a rezsim megrendelésére történt.
A kommunikációs fehér zaj a tájékozódási képesség elvesztéséhez, a politikától való elforduláshoz vezet, cinizmust és nihilizmust szül.
A zavaros zajból, a kommunikációs káoszból aztán csodák csodája, a magát nyugodt erőnek mutató diktatórikus állampárt, az erőskezű, profi (miniszter)elnök mutathat majd kiutat. Pontosan ezt az orosz receptet követi a NER álláshalmozó főideológusa, Schmidt Mária, aki szerint a “fikahuszár” Magyar Péter körüli zavarodottság helyett az “ízig-vérig politikus” Orbán Viktor a jól bevált, profi alternatíva. Nem ártatlan, véletlen lehetőség, hanem tudatos, távlatos haditerv része tehát a lehallgatott Magyar-Vogel beszélgetések hosszútávú adagolása és felajánlása a médiának a “zavaros, undok bulvár-szappanopera” keretezés számára.
Az orbáni propagandaállam célja éppen az, hogy a komoly politikai kihívást az undorító magánéleti szappanopera szintjére szállítsa le, hiteltelenítse a kihívót és gyengítse az ellenzéki hatalomátvétel lehetőségét, hosszútávú esélyét. Akarva-akaratlanul a propagandaállam kottájából játszunk, ha a felkínált szappanopara-bulvárpolitika értelmezési keretet követjük és alkalmazzuk a független médiában.
A Vogelgate a propaganda- és maffiaállam eszköze
A Vogel-gate-ben számos ellenőrzött tény és körülmény mutat arra, hogy a felvételeket titokban, hosszú időn át készítő fél, Vogel Evelin az orbáni propagandaállam eszközeként működik.
- Vogel egy orbánista, az Orbán-rendszer belső köréhez tartozó milliárdos, az érzékeny területeken működő informatikai oligarcha, Vertán György Alkotmány utcai, Parlament melletti lakásában lakik. Vagyis Vogelt egyértelműen Vertán támogatja. Alighanem anyagilag is, hiszen még Vertán sem említi, hogy Vogel lakbért fizetne a lakáshasználatért. Vertán György egyszersmind Varga Judit, a pedofilbotrányba belebukott volt igazságügyminiszter jelenlegi munkaadója is.
- Vogel Evelin első, Magyart támadó exkluzív nagyinterjúját éppen a NER zászlóshajójaként működő propagandaportálnak, az Indexnek adta.
- A teljes állampárti propagadagépezet egységes kommunikációs stratégia alapján, médiaökológiai rendszerként előre élesítve, tervezetten működve támadja Magyart rögtön a Vogel-féle felvételek kiküldésekor. Ahogyan Hargitai Miklós, a MÚOSZ (Magyar Újságírók Szövetsége) volt elnöke mutatott rá a jelen cikkhez írt megjegyzésében: “amint kijön egy újabb hangfelvételrészlet az ismeretlen, névtelen küldőtől, ugyanabban a pillanatban kint van az adott epizód hangosításához szükséges összes sztori, videó, cikk, influenszermegszólalás a pártmédia valamennyi felületén, pontosan ugyanazzal a keretezéssel, amivel az névtelen feladó is küldi a tartalmat.” Ez a rendszerszintű összehangoltság csak úgy lehetséges, hogy maga a propagadaminisztérium valamelyik szerve vagy megbízottja küldi ki, terjeszti a felvételeket.
- Volt egyáltalán bármilyen, a Fideszt vagy a kormányt terhelő felvétel-részlet a Vogelgate-ben lehallgatott és terített anyagokban? Természetesen nem. Csak az ellenzéki erő a céltábla.
- Végül ott van a Vogelgate stratégiai időzítése. A lehallgatások körüli kommunikációs zaj a rezsim szándékai szerint az igazán súlyos hatalmi visszaélésekről, a Fidesznek a demokrácia alapjait érintő villámgyors antidemokratikus intézkedéseiről is eltereli a figyelmet. Ide tartozik a választókerületek radikális átszabása a Fidesz érdekében, amivel az állampárt jó néhány extra mandátumhoz jutna 2026-ban. Vagy a választáskor a szavazókörzetekben a borítékok elhagyásának terve. Ezzel az Orbán-rezsim a titkos szavazás helyett megint a feudális nyílt szavazás elemeit hozná vissza a magyar választási rendszerbe. Vagy a médiánál maradva, a kommenttörvény, amely miatt ”maguk a hírportálok is felelősségre vonhatók lesznek a közösségi médiában megosztott cikkeik alatti kommentek miatt”. És az alkotmánymódosítás Polt Péter utódjának kiválasztása érdekében.
Az egész Vogelgate az egyre inkább kis-Oroszországot építeni próbáló Orbán-rendszerben zajlik. Egy olyan hibrid politikai rezsimben, választásos önkényuralomban, amelyben az ellenzék esélyeit és a szabad média munkáját minden lehetséges eszközzel akadályozza az uralkodó klán. Nem lehet úgy tenni, mintha sima alkotmányos demokráciában élnénk, ahol egyszerűen egy visszataszító magánéleti szappanopera megy.
A Vogelgate nem két sértett szerető, két magánember szappanoperája. Az egyik oldalon nem csak egy pénzéhes és bosszúszomjas volt barátnő, hanem Orbán Viktor orosz kommunikációs és titkosszolgálati módszereket használó propaganda- és maffiaállama, az Orbán-rendszer áll. Ezt az alapvetően fontos, az egész politikai kommunikációs folyamatot meghatározó értelmezési keretet nem lehet kihagynunk a Vogelgate megértéséből.
A szerző médiakutató, politikatudós, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense. Korábban a Hongkongi Egyetem Újságírás- és Médiatanulmányi Központjában tanított újságírás-elméletet.
–
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.
