„Az írás az élet, és az életben sem tartunk szüneteket” – a legtermékenyebb magyar író, akit a szakma nem ismert el írónak
6 perc
2024.11.24. 14:30
Önmagával versenyezve kényszerült álnevek használatára a múlt héten elhunyt Nemere István, aki utóbb már szabadult volna közel félszáz alteregójától. A legfőbb írói erénynek az akaraterőt tartó szerző hiába döntött mennyiségi és eladási rekordokat, a szakma sosem fogadta be.
„Volt, hogy mondtak egy könyvcímet és én szégyenszemre azt feleltem: ilyet nem írtam, aztán kiderült, hogy mégis” – mesélte két éve az akkor még „csak” 772 könyves Nemere István, aki saját bevallása szerint talán száz címet tudott volna kapásból felsorolni terjedelmes életművéből. A múlt héten, nem sokkal 80. születésnapja után elhunyt írónak végül legalább 800 kötete jelent meg, amivel kétségkívül minden idők legtermékenyebb magyar szerzőjének számít.
Más kérdés, hogy világviszonylatban ezzel a mennyiséggel a dobogóra sem férne fel. A romantikus regényekben utazó spanyol Corín Tellado állítólag több mint négyezer kötetet publikált 2009-es haláláig, de a Szcientológia Egyház 1986-ban elhunyt alapítója, L. Ron Hubbard és a most 78 éves brazil író, Ryoki Inoue is jóval ezer fölötti címszámmal büszkélkedhet.
Ezt a tempót csak hihetetlen akaraterővel és munkabírással lehet tartani. Nemere is legendás volt gyorsaságáról, hangyaszorgalmáról és szigorú időbeosztásáról: hajnaltól kora délutánig legalább kilenc órát dolgozott az év minden napján, bár havi 3-4 napot a könyvei árusítására, író-olvasó találkozókra is szánt.
„Az idővel úgy bánok, mint az asztalos a fával. A jó asztalos minden darabot eltesz, akármilyen hosszú, mert egyszer szüksége lesz pont egy ekkorára”
– mondta erről a szeptemberben bemutatott, Nemere István: Addig írok, amíg élek című portréfilmben.
A nyugodt alkotómunkához meg is teremtette a körülményeket: megrögzött vidékiként sosem lakott a fővárosban, a világ zajától távol, a természet közelében, kisvárosokban, tanyán élt.